Lányok voltatok együtt olyan férfival akinek 20-as 30-as évei korára nem voltak párkapcsolatai és ti voltatok az első neki?

#3 Nem mindig az egyén hibája az, ha valaki nem talál partnert, azért ne legyél ennyire előítéletes! Nem ismered a másik életét ezért nem lehet mindenkit fekete-fehéren beskatujázni. Nekem problémás gyerekkorom volt, korán elvesztettem apámat, anyámat, későn érő típus is voltam és mostanában nem azoknak kellek akik tetszenének, olyan lánnyal meg nem kezdenék aki nem tetszik, sőt erkölcsileg se fer.

#4 Nagyon undorodom ezektől a maradi, konzervatív, erőfitogtató, patriarchális elemektől. 21. században már nincs helye az ilyen ósdi farokméregető szerepeknek.

Ha szimpatikus nőnek egy férfi nyugodtan fektessen bele energiát, ne csak a férfitől várja el! Nem azt akarom mondani, hogy cserélődjenek fel a szerepek, hanem oszlassuk fel őket, mivel ezek csak társadalom alltal kreált konstrukciók. Ha szimpatikus valaki kezdeményezek, de akkor ő is fektessen bele az ismerkedésbe ugyanannyi energiát mint én. Amúgy én nem szeretek random idegen lányokat leszólítani, mert kényelmetlennek érzem, de ettől nem érzem magam töketlennek és sértő valakire ezt mondani.

Az ismerősöd szerencsés volt és jó helyen volt jó időben. A párkeresés főként szerencsén múlik, ezt kár tagadni. Arról nem tehetek, hogy folyamatosan azoknak a nőknek kellenék, akiket nem tartok vonzónak. Igaz főként neten ismerkedek mivel nincs sok barátom és egy igaz barátom van, emiatt nem nagyon járok el és nehezen tudok kezdeményezni.

Viszont azt sértőnek érzem amikor azért skatulyázzák be az olyan embereket, akiknek nincs párkeresésbe szerencséjük, hogy valami gond van vele. Milyen jogon mondja ezt valaki, milyen jogon ítélkeztek? Hagyj ne legyek azért defektes, mert nem volt még szerencsem. Hagyj ne ostorozzam magam mazochistaként, hogy ez csak az én hibám lehet.

Amikor rámírt egy tök szimpli lány neten, ő kezdeményezett, aki nagyon tetszett nekem, annyira örültem annak, hogy tetszem neki. Aztán később találkozás nélkül benyögi nekem azt, hogy nem vagyok neki az esete. Már a legelső beszélgetésünk után mondtam neki, hogy szeretnék találkozni vele és mivel óvatos volt ezért kellett neki idő. Majd ez az egész elhúzidott 2 hónapig és aztan nyögte be, hogy nem vagyok az esete. Erről én tehetek? Vagy volt egy másik eset is, kipróbáltam a rapidrandit, ott volt egy nagyon szimpatikus lány, szimpatizált velem megkaptam a számát, emailjét majd szart a fejemre. Ez is az én hibám? Volt egy másik is, vele emailezgettem, egész normálisnak és kedvesnek tünt majd a végén kikosarazott, mert egy anyagias ribi volt. Erről is én tehetek?

Tudod mi a nem normális? Amikor valaki bántani akarja a másikat, a saját érdeke miatt áttapos másokon, kihasználja, szeretni is csak érdekből tud. Na ez a nem normális és a beteges, nem az, hogy valakinek nem volt még szerencséje. Nem így terveztem a huszas éveim végét, folyamatosan próbálkoztam, háromszor fizettem elő társkeresőre, próbáltam többet is és nem volt egyszer se szerencsém.

Az, hogy 7 éves kortól iskola van az a kapitalizmus egyik konstrukciója a bérmunka is az, nemi szerepek is ugyanúgy és az a felfogás is, hogy 14 éves kortól csajozz, mert ciki lesz, ha nem lesz nőd 20 év kor felett. Ezek társadalmi konstrukciók, annakidején 68ban ezek ellen lázadtak fel, sajnos nem volt eredménye.