Barátnőm gyereket szeretne, de én még korainak érzem, 26 éves vagyok. Normális ez?

Ez egy vízválasztó általában. Vannak, akiknek annyira fontos a gyerek, hogy dobja a párját is, és újat keres, csak hogy legyen gyerek.

Te biztosan szeretnél? Csak mert ha van benned kétség, vagy ez csak "időhúzás", akkor ezzel neked is szembe kell nézni. Az nem lenne fair, hogy most beleegyezik, hogy ne legyen, de majd később derül ki, hogy 30-40 évesen sem érzed magad készen. Akkor joggal mondhatja, hogy átverted. Sajnos ez van.

Ha a gyerek miatt szakít veled, akkor nem voltál annyira fontos, tehát mindig is minden kapcsolatában előrébbvaló lesz a gyerek.

Relatív, hogy mi a normális, de egy dolog biztos: senki és semmi kedvéért nem vállalnék gyereket, ha én (még/egyáltalán) nem akarok. Ha emiatt kicsúszok az időből, akkor ez van, de akkor sem fogok egy talánra családot alapítani.

Másrészt meg van kb 15 éved még, amíg nyugodtan lehet családot alapítani. Anyám 40 évesen szült, én sem szülnék 35 alatt, az a csekély biológiai kockázat ebben a korban nekem vállalhatóbb, mint az a rengeteg financiális és egzisztenciális kín (beleértve azt is, hogy lehet, hogy így érezném, a gyerekem miatt maradok le valamiről), amit ahhoz kellene bevállalnom, hogy 30 alatt legyen gyerekem.

26n

8, nem állítottam hogy náluk ez van, viszont tapasztaltam ezt másoknál.

De te is azt mondod ki, hogy mégsem annyira fontos a párja, mint a gyerek. "Fontos, de..." Tehát akkor annyira mégsem fontos neki a párja, mivel a gyerek a szakítóok. Van akinek társ sem kell, ha nem lehet gyereke. Én például ilyenekről beszélek. És erre mondom, hogy a gyerek van elé helyezve a társnak.