Milyen érzés a nőknek az hogy ha férfiakkal tárgyalnak akkor azok folyton őket nézik s nem azt amiről beszélnek?

Én is azt tapasztalom, hogy inkább titkolni próbálják, néha ide-oda pillantgatnak, de ezt egy nő radarjai szerintem fogják. Pláne tárgyalási pozícióban egyértelműek a "nem szituációba illő" mozzanatok, vagy pillantások. Viszont senki nem csinálja ezt taj paraszt módjára, így nem zavaró. Nekem inkább imponál valahol. Sokszor belefutottam, hogy bár telefonon sokszor beszéltünk már mondjuk egymással, de személyesen még nem találkoztunk. Aztán ott vagyunk, nyújtom a kezem és látom a zavart arcot, hogy a szakmám és pozícióm alapján esetleg nem erre számított. Na most amíg ő lopva végig méreget, addig én lopva nevetek jókat magamban ezeken a szitukon. Jót tesz az ember önbizalmának na...

Egyszer futottam bele egy 60+ szakemberbe, aki paraszt módon mért végig egyfajta "veled meg mit kezdjek!?" formában. Állandóan le akart dominálni és bizonygatta az igazát, aztán negyed óra után jutottunk el arra a pontra, hogy ez most nem az a szitu, ahol betol a fiókba és az van, amit ő kigondolt. Ott pedig az imponált, hogy bár előítélettel mért végig és így is indította a megbeszélés menetét, csak sikerült kellő határozottsággal és szakmaisággal meggyőzni, hogy egyenrangú tárgyalópartner vagyok. Ami mondjuk sajnálatos, hogy ezt bizony olykor bizonygatni kell... Elvesztegetett negyed óra az életemből.