Ex-kérdéskör: Érdemes újrakezdeni vagy sem?

Elnézést, ha hosszú, de igyekszem a legtöbb alapinfot leírni:

1 év hosszú kapcsolatunk volt párommal, mielőtt hirtelen vitából származóan szakítottunk 3 hónapra olyan jellegű problémák miatt, mint:

Számomra élhetetlen volt a családja közelsége. Magyarán az, hogy állandójellegű közös családi programok, közös hétvégék velük.. Illetve, hogy a párom is még velük élt, eléggé önállótlan volt, ami szintén hozzájárult az én növekvő elégedettlenségemhez. (És ezzel együtt férfilag is leépült a szememben ..)

Az ő súlyos problémája velem viszont az (volt), hogy én szeretem a fiú baráti kapcsolataimat is, a barátnőim mellett. És főleg az, hogy maradtam meg volt-párokkal is beszélő, jó viszonyban, mert én ebbe nem látok rosszat, ha emberileg a felek jól kijönnek egymással, de párkapcsolatban nem működött.

De ha úgy hozza az élet, akár alakulnak is ki új barátságaim, ahol persze nem mindig egyértelmű a másik fél szándéka, azonban az enyéim mindig azok (és tök jó lenne, ha ez lenne mérvadó).

Szóval a 3 hónap alatt volt időnk arra, hogy eltávolodjuk a problémáktól. Ő például külön is költözött, talán nem is jár haza annyit a szülőkhöz, azaz elindult az élete. Én pedig “kiélvezhettem”, hogy görcsölés nélkül tölthettem időt klassz emberek társaságában.

És akkor most:

Felkerestük egymást, majd persze a másik nyakába borultunk, de kibukott, hogy ő nem fogja elviselni, ha én srácokkal kávézgatok, programozok, relative sokat beszélek, főleg az exekkel tilos, és az újonnan érkező srácokkal (kivéve ha pl új kollega, de utcáról, buliból, felszedős stratégia utjàn tilos).

Annyiból jogos a félelme, hogy valóban alakult ki a múltamban barátságból kapcsolat, akár úgy is, hogy kapcsolat végén már kommunikáltam a 3. féllel, (később barát majd leendő párommal), de olyankor már fél lábbal kint voltam az aktuális kapcsolatból, azaz nem a 3. ember miatt “léptem le”. Így fél, hogy ez megismétlődhet. Nyilván én is más ember vagyok, sok a tanulság mögöttem, nem mindig cselekedtem megfelelően, de nem vagyok bolond, hogy észnélkül megismételjem az összes ballépésem…

Szóval nekem hiányzik belőle az elfogadás, az alap bizalom felém, ugyanakkor nagyon tudom szeretni őt. De így picit olyan érzésem van, mintha le kellene hasítanom magamból, hogy ő elfogadjon engem és számára működhessen a dolog köztünk.. viszont akkor úgy érezném, hogy el kell nyomnom magamban fontos dolgokat..

Pedig ha elfogadna, azzal csak méginkább becsben tartanám és igyekeznék a lehető legkevesebb helyzettel “bántani” (amiket alapvetően normális dolgoknak tartok, mint a kávézás egy régi-új fiú baráttal).

Így most nem tudom, ezért külső véleményre lenne szükségem.

Csak időhúzás lenne folytatni, vagy esetleg érdemes nekem is tennem ő érte, mert talán ha most én engedek a “vágyaimból”, akár boldogok is lehetünk?

Valakinek hasonló esetleg? Működött e?

28/N