Nincs benne empátia?

Nekem konkrétan szomorúnak vagy lehangoltnak se szabad már lennem, vagy gyűröttnek egy hosszú nap után. Egyszerűen ne mutassak semmi negatív érzelmet nemhogy beszéljek is ilyeneket, mert azonnal pánikolós kis valami leszek, ami őt rohadtul zavarja.

Mindegy hogy rossz nap vagy a testvérem az intenzíven, ne is beszéljek ilyenekről, mert őt is lehúzom.

Dolgozom erősen azon, hogy el tudjak költözni tőle.

13-as - akkor én kívánom, hogy minél hamarabb sikerüljön!

Sajnos van ilyen, az én exem is ilyen érzéketlen volt. Addig, amíg jól mentek a dolgok, addig minden rendben volt. Ha szórakoztató, meg vidám voltam. Amikor meghalt az anyukám és magam alatt voltam, kértem, hogy jöjjön el, mert vidéken voltam, jártam anyukámhoz a kórházba. Egy hónapja nem látott és azt mondta, hogy max csak egy délutánra tud eljönni, mert az apjának kell segíteni fát ültetni...

Akkor jöttem rá, hogy milyen ember valójában.

Egyszerre fekszunk le, en koran felkelek menni melozni amig o alszik tovabb. Hazajovok a melobol, hallgaton, hogy milyen faradt. Megy is a "jajj te szegeny menj pihenj le" duma. Masnap megismetlodik. Harmadnap is. Negyednap mar kezdek megoldast keresni mert hat ez is nem mehet tovabb. Erre mit vag a fejemhez? Nem vagyok empatikus, csak a megoldast keresem ahelyett, hogy megertenem a problemat.

Ha te is ezt csinalod kerdezo, akkor hagyd abba vagy probalj kevesebbet panaszkodni.