Nem tudom elfogadni a mellemet, mindig szégyellem, hogy tegyem túl magam?

Most nem azon van a hangsúly, hogy ez nem is olyan lényeges szempont, ha szeretnek, így is szeretnek stb. Tudom az eszemmel, de akkor sem tudom elfogadni a mellemet gyerekkori betegség miatt nagyon sokat híztam-fogytam, ingadozott a súlyom, és most bár jó az alakom, és melltartóban a mellem is elfogadható, de nélküle... Rosszul vagyok tőle, ezen max plasztika segítene már, sokmindent próbáltam, spor-torna-kencék.

Szóval ahogy lekerül a melltartó nagyon szégyenlős leszek, hiába szeret a párom, sztem neki föl se tűnik, hogy lóg a mellem, mert végülis nem olyan vészes, és szereti fogdosni, de néha annyira szégyellem magam miatta, hogy a szexet sem tudom úgy élvezni.

Mit lehet tenni? Van itt olyan, aki hasonlókat érez? Páromat tényleg nem érdekli, de engem sajnos igen. Nem tudom hogyan tehetném túl magam a szégyenkezésen. :(