Miért elfogadottabb, ha a nő van háztartásbeli alkalmazottként, mint a férfi, a férfinek mindig az élet nehezebb oldalát kell megfognia?

Mert a nő szüli a gyereket és ez a hagyomány, így praktikus.

Szerintem sincs ezzel semmi gond. Csináld, ha nektek úgy jó!

Minden panelből kiszabadult proli/ melós nő álma ez.

Egyszerűen nekik ez lenne a szintlépés az életben,ennyit tudnak max elérni.

Nincs olyan, hogy "háztartásbeli alkalmazott". Te háztartásbeli voltál, nem alkalmazott. Ezen kívül háztartási alkalmazott létezik még, pl bejárónő, takarító, stb, akik pénzért, alkalmazottként végeznek háztartási munkát.

A háztartásbeli létet rendszerint azok élvezik, akik előtte olyan munkát végeztek, amit nem szerettek. De azért egy életen át otthon lenni kétlem, hogy felemelő lenne. Én jópár évet lehúztam olyan munkahelyen, ahol ugyan a társaság jó volt, de semmi kihívás nem volt benne, csak elment az idő délután négyig, hogy aztán otthonra semmi időm ne jusson és mindenhez fáradt legyek. Onnan én is menekültem volna inkább otthonra, de tudtam, hogy az sem vezetne sehová, inkább bevállaltam, hogy új szakmát tanulok és 30 fölött pályakezdő leszek újra. Megérte, olyan munkám van, amit imádok, és még főnököm sincs.

A munka az, amire pénzt is kapsz, ez itt sima háztartásbeli, ahogy már írták előttem.

Az meg egyén és személyiség kérdése, ki hogyan fogadja el. A fenti szituációban, amíg ez csak egy szükségállapot, el tudnám fogadni, de nekem pl kell az, hogy a mellettem levő férfinak legyen motivációja, és nemi ambíciója az életben, ami előre visz minket.

És mielőtt jönne erre a komment: miért?

Mert én is ilyen vagyok. Nem elveszem meg a kitartott, háztartásbeli életmóddal egy életen át, nekem is kell hogy legyen egy hivatás tudat, ami mindezeket mait leírtál, AMELETT ad egy célt az életemnek. Hozzam ilyen társ való, az én párom is ilyen, 12 éve vagyunk együtt és az azonos értékrend sokat segít…

Persze nem vagyunk egyformák, biztos van olyan nő is, akit ez nem zavar, de be figyel azért a kemény valóság is: keres annyit a barátnő hogy az egész családot egyedül tartsa el kettő helyett?… ha igen, akkor az már egy erős strigula lehet persze a férfi otthon maradása mellett, ha pluszban hosszútávon a Feri nem “herélődik ki” a felcseréli nemi szerepektől, és a nő sem így éli meg, akkor működhet. Mint írtam, ez egyreszt személyiség kérdése (mindkét félé!) és a kereső fő keresetének a kérdése. A többi ember véleménye meg igazából sokadlagos, mint minden másban is. ;)

Ezt azokra az időkre vezethetjük vissza, amikor még nem nagyon lehetett szellemi munkából megélni - pl. őskorban kb. sehogy, max. ha te voltál a sámán... de egészen a 20. századig főleg fizikai munkából lehetett megélni, ami hozta magával azt, hogy a férfi dolgozott, a nő meg az otthoni dolgokat intézte (max. besegített kisebb dolgokban pl. mezőgazdaságban). Ez azért egy nagyon hosszú időszak - ezt teljesen átalakítani, és a társadalmi gondolkodást megváltoztatni elég hosszadalmas folyamat... már az is nagy teljesítménynek számít, hogy az utolsó 50 évben nyugatiasodóbb társadalmakban nagyjából azonos arányban dolgoznak nők és férfiak... de az, hogy elfogadott legyen az, ha a férfi a htb, na azon még dolgozni kell... főleg, hogy azért a férfiak többsége sem kapálózik azért, hogy ő maradhasson otthon a gyerekkel pl., mert akkor előjönnek azok a nyavalygások, hogy "de hát a haverok mit fognak szólni?" meg "nem akarok én egy nőnek kiszolgáltatva lenni".

Egyébként meg az, hogy ki hogy éli meg a háztartást meg a fizetős munkáját, az leginkább habituson múlik. Én pl. biztos, hogy beleőrülnék abba, ha éveken keresztül htb lennék, mert abban semmi érdekes és semmi kihívás, akkor is, ha szellemileg nem annyira megerőltető, mint a jelenlegi munkám és "legalább" a munkahelyi viszályokból kimaradok.