Mit tegyek, a lányom egy bűnözővel él együtt?

Ok, akkor másképp mondom, illetve kérdezem: előre vitt már bárkit is az aggódás? Segített valamiben, hogy szétaggódtam magam?

Én is végignéztem anyám leépülését, tisztában voltam azzal is, hogy ennek a temetőben lesz vége, de ez az ő élete és problémája volt, nem az enyém. Elengedtem.

A kérdező példájára csak azt tudom mondani, hogy majd ha a lánya jön és segítséget kér, akkor kell neki segíteni. De addig nem kell beleszólni az életébe. Felnőtt emberekről beszélünk, majd a 25 éves lány eldönti saját maga, hogy akar-e egy börtönviselt emberrel kapcsolatban lenni vagy sem. Az az ötlet meg, hogy szétválasztani őket, hát az abszurd. Lehet, hogy nem álltam volna szóba anyámmal egy ideig, ha ilyesmire vetemedik.

Igen, előrevitt az aggódás, ami nem csupán aggódás hanem tevőleges segítés/beszélgetés/jótanács. Nem csupán toporogtam tétlenül, amiben tudtam, és amit jogosnak láttam, arról elmondtam a véleményem, bármi legyen az, akár munka, akár magánélet, akár anyagi vonzattal járó történés.

Úgy érzem,hogy a gyerekem sorsáért felelős vagyok, és nem csak addig amíg az én fedelem alatt él kiskorúként. Ugyanígy gondolom a szüleim sorsát is,akik idősödve egyre tehetetlenebbek.

Rosszat tettem ezzel?Hát nem hiszem. Volt amit alapos beszélgetés után másképp' láttam, de nagyon sok volt amit a gyerekem tökélt be, és utólag belátta.

Csak egy példa: középiskolás gyerekem első kapcsolata egy rámenős, akkor már sokadik pasit meghódító barátnő volt. Láttam,hogy amíg a gyerekem a kézfogásnál tart, addig a lány már az ágyjelenetet tervezi. Óva intettem Tőle, bár nem zártam Rá az ajtót...Szakítás lett..a lány pár hónap múlva terhes lett, aztán még egyszer..az iskolát évek alatt végezte el, azóta már mindkét gyereke mindkét apja akárhol van. Szerintetek mi lett volna ha hagyom azt,hogy majd a gyerekem eldönti?Azóta esetleg egy 8 osztályt végzett segédmunkás lenne családfentartóként? hozzáteszem: azért nem volt egyszerű a történet mert a lány éltanuló volt, tehát emiatt még jogos is volt a vonzalom.

Egy középiskolás gyereket, aki valóban gyerek, és felelös vagy érte, nem lehet összehasonlítani egy felnött emberrel, aki már a saját útját járja. Elöbbi esetében még lehet és kell is terelgetni öt. De aztán szépen lassan le kell válni a szülöröl és a magunk útját járni.

A beszélgetéssel, jótanáccsal meg úgy vagyok, hogy ha kéri az illetö, akkor természetesen segítek. De ha nem kér meg rá, akkor nem osztogatom a kéretlen tanácsaimat.

Ha a kérdezö lánya ezzel a férfival akar lenni, és nem lát ebben problémát, akkor hagyni kell. Segíteni amúgy is csak azon tudsz, aki látja, hogy valami nincs rendben és maga is tenni akar ellene. De valakire ráeröltetni a saját akaratunkat, csak mert én máshogy gondolom, arra azt mondom, hogy foglalkozzon mindenki a saját életével.