Párkapcsolati szorongásból kilábalás?

Hosszú távú kapcsolataim voltak, két hosszú több éves, voltak rövidebbek is, és egyszerűen nem tudom kizárni a szorongást. Az első langyos víz volt, úgy éltünk mint a nyugdíjasok, soha nem mentünk sehova, úgy éreztem nem figyel rám és nem szeret (mint kiderült nem is szeretett), állandóan szorongtam, úgy el voltunk de semmi extra, a is szex szörnyű volt. A második hosszútávú nagy szerelem volt, lelkileg otthon voltam, figyelt is rám, boldog is voltam, a szex is jó volt, de olyan tűrhetetlen veszekedések lettek amit már nem bírtam el, és menekülni akartam. Most van párom, de a szorongás most sem múlik. Mindig félek a jövőtől, az elhagyástól, hogy mi lesz ha szülök egyszer és én is elvált nő leszek mint általában az emberek, pedig se férjnél nem vagyok, és gyerekem sincsen. Borzasztóan hitetlen vagyok a kapcsolatokban, mert meggyőződésem hogy semmi sem tart örökké, nagy kivétel ha valaki egy emberrel együtt öregszik meg boldogságban egy szép családdal. Megfigyeltem hogy akkor kezdek szorongani mikor nem kapok már annyi figyelmet, törődést, szeretetet, és rögtön villog valami a fejemben hogy baj van. Tudom hogy minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, jobb és rosszabb időszakok, vidámak és szomorúak, de ezeket akkor is nehezen élem meg. Sokat foglalkozom önfejlesztéssel, egy csomót olvasok, jártam pszichológushoz terápiákra viszonylag sokáig, sokkal jobb lett a helyzet, de ebben valahogy nem. Valami nekem még mindig hiányzik hogy ne agyaljak már annyit. Egyébként nem beszéltem soha nekik erről a kapcsolati szorongásaimról, szerintem nem is értették volna. Mit tegyek hogy ez örökre abba is maradjon? Hogy ne legyek ennyire pesszimista? Mi hozná meg az áttörést?