Mennyire fair belevonni a szülőket egy egy fontos kapcsolati dontes előtt a dolgokba?

Szerintem ezt nem kell megkérdezni. Ha kicsit is odafigyelsz, akkor pontosan tudod, hogy a szüleid kedvelik, jó a viszonyuk, téged kedvelnek-e az ő szülei, azt meg pontosan tudnod kell, hogy a te viszonyod milyen az ő szüleivel.

Akik egy nagy boldog család, ott egyértelműen támogatni fognak. Ahol meg az anyósjelöltnek az se tetszik, ahogy a levegőt veszi, az meg azt fogja mondani, hogy találsz te jobbat.

Itt inkább neked kell eldönteni, hogy ha nem kedvelik, akkor jogos-e, mennyire van igazuk. Tehát végső soron akkor is te döntesz.

#11:

Mivel téged már lehet ismerni a napi kérdéseid alapján ezért tudni lehet, hogy te megint azért fordulnál a szüleidhez, mert döntésképtelen vagy. Mindig ezt csinálod. Te magad írtad le többször is.

Akkor most mit vársz a szüleidtől????

Elmondod nekik hogy nem szexeltek a barátnőddel 2 éve, mert te nem akarsz gyereket, ő viszont a szakítással fenyeget ha nem veszed feleségül (8 év ismeretség után) és nem csináltok gyereket? Patthelyzet van.

- Akkor most azt várod a szüleidtől, hogy mondják meg hogy szexelj e vele?

- Vagy segítenek e felnevelni a gyereket, mert te egyedül úgy érzed hogy nem vagy rá képes (jogosan)?

- Vagy döntsék el helyetted a szüleid, hogy akkor költözzön haza a szüleihez a barátnőd (szakítsatok), így ne kényszerítsen rá téged a házasságra?

- Ha itt a többség azt mondja, hogy szólj anyudnak akkor mindent kitálalsz nekik, végre lemegy a válladról a nehéz döntés terhe, mert majd az anyádék által felvázolt életet fogjátok élni (megjegyzem ez eddig is így volt)?

- Ha a szüleid is unokázni akarnak akkor a kedvükért erőt veszel magadon és lefekszel a barátnőddel? Mi lesz ha nem elég egyszer? Kicsi a valószínűsége hogy elsőre terhes lesz....

Nálad a vége így is úgy is az lesz hogy a szüleid fognak dönteni az életedről. Ennek csak az a hátulütője, hogy ők sem élnek örökké, és majd ha megöregednek, lebetegszenek vagy meghalnak, akkor ott hagynak téged a saját döntésük súlyával, amit nem te magad hoztál meg hanem ők. Aki ismerős itt az oldalon az már tudja a napi kérdéseidről, hogy ki vagy, érti hogy miről írok.

Egyébként ha valamilyen díjat osztogatnának a döntésképtelenségért, te minden évben megkaphatnád az arany serleget, annyira bizonytalan vagy minden téren (főleg párkapcsolattal összefüggésben).

#13:

A legnagyobb hátulütője az, hogy a szüleit egyáltalán nem érdekli, hogy mi van vele. Eddig se tudott velük semmiről őszintén beszélni, nem figyeltek oda rá. A szoros kapcsolatban vannak itt kimerül abban, hogy anyagilag függ tőlük és önállóan életképtelen. De semmilyen érzelmi támogatást nem takar.

Ha abból indulunk ki, hogy elvileg anyuci meg akarja élni, hogy tetszeleghessen a nagymama szerepben, akkor egyszerűen kiadja a parancsot, hogy neki unoka kell.

Ez meg amekkora rongy, még neki is állna megcsinálni. Kérdés, hogy hogyan.

Én egyébként sajnálom a kérdezőt, mert látássérült, amiről ugye nem tehet. Csakhogy az ilyen betegséggel élő embereket a szüleik, rokonaik, barátaik arra szokták motiválni, hogy minél előbb legyen életképes egyedül is.

A kérdező szülei meg mindent alátesznek döntenek helyette, főznek rájuk, intézik az életét stb stb, amivel még inkább rontanak a helyzeten hosszú távon.

Természetesen nem baj ha valakit segítenek a szülei, de ezt nem mindenkivel lehet negatív következmények nélkül megcsinálni.

Sok látássérült ember, pl. akik a vakok intézetében tanultak, magukra hagyva élik az életüket, pont azért, mert tudják a szülők is hogy ők sem élnek örökké, addigra a látássérült embernek tudnia kell ellátni saját magát, és tudnia kell egyedül döntéseket hozni a saját életével kapcsolatban. Ez így van a házassággal, gyerekvállalás kérdésével is. Mert az bizony nem a szülők vállát fogja nyomni (főleg ha már meghaltak), hanem a kérdezőjét.

Sokszor jobb ha nem segítenek a szülők, mert így lesz belőle döntésképtelen felnőtt.

Az meg a másik, hogy HA meg is "csinál" valaki egy gyereket, az még csak az út eleje. A nehezebb része onnan kezdődik, ugyanis fel is kell nevelni azt a gyereket ami minimum 18 év, de inkább több. Elég felelőtlen az a nagyszülő aki más kontójára dobálózik a gyermekvállalás kérdésével. Neki az csak időnkénti szórakozás, annak aki vállalta egy élethosszig tartó elköteleződés és felelősségvállalás.

#15:

Nem az baj vele, hogy látássérült. Ahogy viselkedik, màr egyáltalán nem tudom sajnálni, de a nőjét se, aki ezt eltűri.

Az a szomorú, hogy a kérdései mentén világosan látszik, hogy inkább bevállalja a gyereket. Képtelen önálló döntéseket hozni. Csak sodródik.

Ha fontos a véleményük és nem titkolod, akkor bevonod őket.

Ilyen egyszerű!