Mit kezdhetnék ezzel?

Barátommal több mint egy éve vagyunk együtt, sok időt töltök nála viszont már ott tartok, hogy nagyon frusztrálva érzem magam az anyukája jelenlétében. Olyan embernek tartom magam akivel tényleg mindenről lehet beszélgetni, érdeklődöm, alapvetően elég kommunikatív vagyok az emberekkel és hamar megtalálom a közös nevezőt velük. Szerintem ezért is frusztrál ennyire, hogy nem bírok az anyjával beszélni. Mindig hoztam fel témát de egyszerűen nem akar beszélgetni, nem kezdeményez sosem beszélgetést. Elvárja, hogy a család után takarítsak mert rém rendetlenek (kivéve a párom ami elég nagy csoda). A kedvencem pedig az, hogy ha viccelődök (nem, nem ízléstelenül vagy ilyesmi) pofákat vág vagy ha valamit mondok vagy múlkor amikor megkérdeztem, hogy segíthetek-e kiteregetni akkor is olyan pofát vágott. Nem is értem miért ilyen velem amikor tényleg megpróbáltam mindent és egyszerűen nem lehet a kedvében járni. Frusztrál a jelenléte és megmondom őszintén miatta nem érzem jól magam. Ráadásul vékony lány vagyok ő meg világ életében nagyobb darab volt és párszor már hallottam a szájából, hogy a vékony emberek gebék, csontvázak meg ehhez hasonló szép hasonlatok. A család többi tagjával jól kijövök egyébként csak vele nem. Már belefáradtam ebbe, nincs kedvem kimenni hozzá, nincs kedvem beszélni vele, meg mivel fiatal vagyok ezért biztos nem akarok dolgozni meg a véleményem sosem ér semmit sem (Éreztette velem jópárszor). Barátom azt mondta, hogy kezdeményezni kell nála de hát én annyit kezdeményeztem már, ő nem akar beszélni velem. Bezzeg mosolyogva hozza fel az exét (előttem) vagy érdeklődik a lány barátai iránt, róluk valószínűleg biztos órákat tudna zengeni csak velem kivételezik így. :)

24/l