Miért van ez? Szeretném meg érteni.

Látom hogy amit ő tesz az nem normális. Mégis avval hitegetem magam h talán velem van a baj. Mondják mások is és megerősítést kapok arra h jól gondolom. Mégis próbálom be magyarázni magamnak h márpedig nem. És már úgy érzem hogy talán velem van a baj. Én csak annyit szeretnék hogy valakinek Én legyek az isten nekem pedig ő az isten nő. Hogy úgy éljük meg a szerelmet hogy nem létezik senki csak mi ketten. Sokat beszelgetunk ezekről a dolgokról változtak legalább is Látom rajta h próbálkozik. Mégis az a félelem van bennem mivan ha csak idő szakos pár hónap és ugyan olyan lesz? Nem csalt meg de a flört, hazugság annyira ki abranditot. Olyan mintha el fújta volna a lángot. Tisztelet is negszunt felé és nem tudom már olyan komolyan venni mint az elején.

Nem félek az egyedül léttől. Nem félek a fájdalomtól sem attól hogy nem találok valaki mást.

Csak nem akarom eldobni és hiszek valahol legbelül abban hogy jó lesz.

Hónapokig magam alatt voltam és úgy éreztem teljesen üres vagyok. Bízom megtört de reménykedem hogy újra tudok bízni. Ezek a dolgok hibák normálisak egy párkapcsolatban ahol még friss 2-3honapos a dolog?

Pozitív dolgok beszélgetés után képes változtatni. Gondol rám folyamatosan ír keress , ruhát, parfümöt vesz nekem és ez kölcsönös. Folyamatosan dicsér milyen helyes vagyok, örökre együtt leszünk stb... Ő akarta h hozzá koltozek, velem tervezi a jövőjét ha valami van megkerdezi h mi a baj