Fiú-lány barátságból szerelem vagy szakítás?

Tudom, talán 40 éves fejjel hülyeség ilyen kérdést feltenni de.

kb 16 éve ismerek egy lányt, és 10 éve kezdünk el haverkodni. Elötte neki is nekem is volt valakim. Szóval barátság alakult köztünk, olyannyira hogy kb tényleg mindent megbeszéltünk, és elkezdtünk 3x évesen fesztiválra járni. Évente egy. Persze időnként neki is volt kisebb kapcsolata, nekem is tetszett valaki más, de a fesztivál az mindig megmaradt kettönk közös programja.

Majd neki lett egy komolyabb kapcsolata, és 4 év elmult fesztivál nélkül,de a beszélgetés köztünk megmaradt, de még a közös sörözések, túrázások is. Mikor 5 év után ismét szakított, elmentünk megint.

Ezután terveztük a következőt. Időközben, viszont több dolog is történt párhuzamosan. Elkezdtem róla álmodni, fantáziálni, barátságnál erősebb érzések törtek rám. Gondoltam csak fellángolás. Aztán egyszer megláttam egy sráccal és féltékeny lettem. Késöbb mikor találkozgattunk gyakran megemlítette a srácot. Persze rosszul esett mikor róla mesélt. Volt hogy beszélgettünk, ő meg a telefonba bújt hogy irogasson a másik srácnak.

De valahogy a közös programok is elmaradtak. Mikor pasija volt is többet lógtunk együtt mint utána. Kicsit bántott is a dolog.

Aztán végül elhatároztuk hogy megyünk fesziválozni megint.

Elötte még elmentem egy másik lánnyal pár napra nyaralni, hátha sikerül az érzéseimet elterelni. Nem sikerült. Bettem neki ajáándékot, úgy hogy egy másikkal voltam. Ez azért nem semmi, azt hiszem.

A fesztivál nem alakult teljesen jól. Valahogy volt köztünk egy kis feszültség végig. Gondoltam elmondom neki az érzéseimet, de nem tettem akkor, pedig láttam rajtam hogy van valami.

A fesztivál után aztán kezdtünk eltávolodni. Egy bicajtúrára elhívta a másik srácot, majd mikor ritkán találkoztunk mesélte hogy elmentek bicajozni, moziba, koncertre stb. Velem meg semmi. Hiába hívtam túrázni mindig veszekedés lett belőle, hogy a másikkal meg elmegy. De mindig azt mondta nincsennek együtt, csak vele jobban kijön mint velem, jobban egy húron pendülnek. Meg amugy is jó neki egyedül. És persze nem tudja hogy álljon hozzám. Nyilván érzi hogy kettönk közt megváltozott valami, de érdekes hogy a fesztivál óta érzi magát boldognak, és én azóta kezdtem szarul érezni magam. Az a srác közénk állt. Tényleg úgy érzem kitúrtak, levegőnek néznek.

Már van is jegyük egy nyári fesztiválra.

Év végén még kihívott egyet sörözni, kimentem, és akkor is szóva tettem miért üzenget telón a 3 méterre álló másik srának.

Szilveszterkor szerettem volna átmenni hozzá, nem nem mondott rá semmit. majd mikor megkérdeztem mit csinál, ház a másik srác átment koccintani. Na ez is elég kellemetlenül esett nekem. Ezután szép hosszan leírtam neki az érzéseimet, majd válaszolt is hogy ő barátságnál többet nem tud adni. Meg hogy akkor hagyjuk egymást? Mert nekem rossz? és háttérben marad.

Másfél héttel késöbb meg rámír hogy megyek-e az idei első koncertre.

Kimentem beszéltünk pár szót még elötte, majd a sráccal mellém ültek és onnan néztük.

Zavar hogy már nem én vagyok neki a legjobb barát... hogy fontosabb neki az akit 10 hónapja ismer, mint a mi 16 éves barátságunk.

Nem tudom hogyan tovább... Szeretnék többet találkozni vele, vagy legalább elérni azt az állapotot, ami 1-2 éve még megvolt köztünk.

Néha úgy látom, ő is sokat agyal egy-egy válaszon, említette többször is hogy büntudata is van mert kevesebbet lógunk együtt mint régen, de nem tesz ellene semmit.

És persze addig is marad a "majd idővel jobb lesz".