Ez egy hülyeség amit túlgondolok, vagy érthető magyarázat?

Igykszem rövid lenni, de nem biztos, hogy sikerült.Köszönöm aki elolvassal és válaszol.

20-as éveim elején/közpén járó férfi vagyok.

Apukámtól azt a nevetletetést kaptam, hogy nincs érzelem kimutatás, nem mutatjuk magunkat gyengének nem nyálaskodunk.

Ehhez képest nagyon érzelmes és érzékenylelkű ember vagyok, mindent a szívemre veszek, konkrétan csak nőktől láttam ilyet. (nyilván mert ők kimutatják)

Szóval úgy élem az életem, hogy ezt elfojtom.Tudom, hogy nem helyes, de apukám meggyőződése van belém nevelve.

Minden szakítás megvisel, és fáj, akkor is ha tényleg nem volt jó a kapcsolat, meg olyan is volt, hogy én szakítottam, és nem is voltam annyira szerelmes, de lelkileg nagyon megviselt.

Van egy nagyobb baráti kör (fiúk-lányok) és 1 éve az egyik lány elhozta a barátnőjét, aki azóta rendszeresen eljár velünk.

Külsőre nagyon tetszett az első perctől kezdve, abszolút az ideálom minden téren.

A társaságban van egy haverom aki minden lányt megkap, minden lány szerelmes belé, és ő él is ezekkel a lehetőségekkel.

Ez az új lány kb. azonnal szerelmes lett belé, talán az első találkozásnál le is feküdtek, meg azóta még párszor.

Nem zavart sosem, úgy voltam vele, hogy ennél a lánynál úgysincs esélyem.

Aztán a srácnak voltak más kiszemeltjei, és ezzel a lánnyal már lefeküdni sem akart (a lány viszont leakart vele, és most is lefeküdne vele ha a haverom is akarná)

Szóval azóta a lány "parlagon" van. (3-4 hónapja)

Jelenleg a baráti körben én lennék az egyetlen potenciálisan kapható férfi egyed, mivel mindenkinek van barátnője, vagy ha nincs akkor nagyon nem vonzó a megjelenésük a nők számára. (én meg szerencsére legalább átlagosan nézek ki ha jól nem is)

Még nyár végén egyszer küldött olyan jeleket ez a lány, hogy kapható lenne számomra, de nem vettem a jeleit (direkt)

Aztán elengedte ő is, majd később elkedztünk beszélgetni, meg néha érte szoktam menni kocsival és együtt érkezünk ezekbe a bulikba. Már kétszer is megesett, hogy egy ágyban aludtunk ott ahol a házi buli volt.

Közepesen ittasak voltunk mindkétszer, de én rájátszottam még, hogy nagyon szétvagyok, hogy úgy jöjjön le neki, hogy nem vagyok alkalmas a szexuális együttlétre.

Igazából bejött, nem történt sosem semmi, és nem is kellett konkrétan visszautasítanom.

Aztán a barátnője is kérdezte már tőlem, hogy hogyhogy nem szexelünk?

Kitérő választ adtam, de a valódi ok amit a neveltetésem miatt nem oszthatok meg senkivel:

Az hogyha lefeküdnénk egészen biztos hogy őrülten szerelmes lennék belé, és nem látom, hogy lehetne jövőnk.

Így is érzek iránta valamit, de még eltudom folytani, nem fáj, nem gondolok rá 0-24-ben.

Az a baj, hogy ugye említettem, hogy nekem az agyam kicsit úgy működik mint egy nőé, és figyelem az apró jeleket is.

Így pl. látom rajta, hogy még mindig odáig van a haveromért, kb csillogó szemekkel figyeli minden mozzanatát, minden szavát, a közös képeken mellé húzódik mindig, volt hogy mellőlem állt ki a haverom mellé és sorolhatnám.

Neki én csak arra kellenék, hogy valaki kielégítse a szexuális igényeit, részéről biztos nincs érzelem irányomba.

De ha mégis lenne csak egy kicsi, és belemenne akár egy kapcsolatba velem akkor én nem biztos hogy tudnék benne bízni, mert ha a haverom csettintene egyet ott teremne.

Aztán nyilván lehet belém tudna szeretni annyira, hogy hiába csettintene, de nem tudom.

Rettenetesen félek a csalódástól, és nálam ez fokozottan nehéz aa béna és gyenge lelkem miatt.

2 éve belefutottam már egy hasonlóba, nem voltam együtt a lánnyal, de voltak közös programjaink kettesben, szexeltünk néha, meg nyaralni is elmentünk ketten pár napra, aztán lepattintott egy idő után.

Nagyjából 1.5 év volt mire tényleg túltudtam tenni magam ezen (és ez egy 2-3 hónapos kaland volt), hatalmas lelki sebet okozott, pedig ő nem az a szerelem első látásra kaliberű nő volt.

Viszont így meg rajtam van a nyomás, hogy hát miért nem dugom meg, micsoda férfi vagyok, főleg hogyha már a barátnőjének is mondta.

Gondolkoztam rajta, mert akkor hú de jó, elmondhatom majd hogy megint egy X-et szereztem, és milyen menő vagyok stb...de rá nem tudnék csak x-ként tekinteni.

Szóval most úgy érzem, hogy "társadalmi nyomás" végett feküdjek le vele, és akkor megtestesítem azt a férfi állatot amit apukám nevelt belém és amit mutatok a külvilágnak....ugyanakkor ha ezt megteszem akkor megint egy nagyon komoly lelki sérülsét szenvednék amit megint egyedül kell feldogloznom, és kitudja hány hónapig, vagy évig fogok emiatt is szenvedni.