Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehetséges, hogy egész életemre egyedül maradok?
Lassan betöltöm a 32. életévemet.
A környezetemben azt tapasztalom nálam sokkal kevésbé előnyös külsővel - arccal - testalkattal megáldott nők megházasodtak, gyermek után újabb gyerek...
Én itt vagyok stabil anyagi helyzetben, saját lakások, 0 hitel, megtakarítások, jó fizetés, teljesen egyedül.
3 hosszabb kapcsolatom volt, mindegyikben szerető voltam, és nekem megfelelt. Később egy terapeutával kiderült miért is: mert megmaradt a szabadságom, nem kellett alkalmazkodnom senkihez, nem fenyegetett a veszély hogy valaki "kiismer", megmaradt a biztonságos privát szférám, amik nekem nagyon fontosak. Közben mégis volt valaki, akivel jól éreztem magam.
Egészen sok igényem van, ha partnerről van szó, mert én is hozom a magas szintet. Számomra fontos a külső, mert nagyon fontos a szex egy kapcsolatban, és a szexuális vonzalom alapvetően a külsőn múlik. Illetve van jó sok dolog, amiből szintén nem engedek pl. ne cigarettázzon, ne legyenek adósságai, ne legyen erőszakos, stb.
A hozzám hasonló nők sorsa mi?
Egy teljesen biztos, kiegyezni nem fogok.
Nos, nekem alapvetően tetszhetnél is. Stabil életem van, tehermentes ingatlanom. Csak hiányzik valaki az életemből, akivel megoszthatnám azt.
Nem ítéllek el, de szerintem ha valaki belemegy egy megalkuvó(?) vagy unaloműző szeretői kapcsolatba vagy csak nem képes kötődni komolyan, annak a lelkével nincs minden rendben. 38/f
Bazi nagy szerencse kéne, hogy olyat találj aki neked megfelelő. A korban hozzád illő, 30-40-es korosztályban aki "jó fogás" volt, azt már elkapkodták. A korosztály fiatalabb fele amúgy is a huszonévesek felé kacsingtat inkább a társkeresés szempontjából, az idősebb fele meg vagy elvált gyerekkel, vagy nem véletlen hogy eddig senkinek nem kellett. Van persze nagyon kevés kivétel, akinek eddig simán iszonyat nagy pechje volt és azért nincs kapcsolata, vagy pedig épp most szállt ki egy komoly (de nem családalapítós) kapcsolatból. Ők azok, akik max pár hónapig vannak egyedül, mert hamar lecsapnak rájuk.
A leírásod alapján az a baj, hogy iszonyat felszínesnek és száraznak tűnsz. Nyilván fontos a lóvé meg a külső, de nálad kb ennyiben ki is fújt a dolog.(?) Az értelmes fériakat nem fogja felizgatni a tehermentes ingatlanod. Kedvesség, melegség, szerethetőség, humor egy gramm nincs az írásodban, márpedig a legtöbb férfinak ez fontos, mert nem egy robottal akarnak ágyba bújni.
Az ilyen karakterű nők általaban a tipikus sztereotip karrieristák, akik nagy sikereket érnek el, de normális párjuk, családjuk nem nagyon szokott lenni. 35-40 felett kezdenek egyre kevésbé vonzóak lenni szexuálisan, ezért általában magukat próbálják boldoggá tenni, sokat utaznak, drága ruhákba járnak, van elég idejük és pénzük magukra. Vagy bepánikolnak, és valahogy csináltatnak maguknak egy gyereket, mesterségesen vagy valami random kannal, és azt nevelgetik.
Sajnos az, amiért 32 éves korodig nem volt egy épkézláb kapcsolatod sem, az nagyon lerontja a "magas szintet".
Ne érts félre, nem lehúzni akarlak, de sajnos a sikerre való képesség nem jár automatikusan együtt a kapcsolatra való alkalmassággal.
Azért nézhettek férfinak az írásod alapján, mert tényleg kongnak a szavaid, mint egy kívül fényes, belül üres mázas cserép.
Mivel jóslást vársz a kérdésedben, ezért merek "látnokoskodni": simán lehet még parnered, de nem sok szeretet látok a kristálygömbben a jövődben.
Figyelj, így jobban elolvasva tényleg inkàbb jàrj össze Mr. Sok Extra 50essel.
Gyakorlatilag sosem voltàl kapcsolatban, konfliktushelyzetet nem tudsz kezelni vélhetően, de cserébe őrzöd a magànszféràd.
Ha épp Szegeden jàrsz, beugorhatsz hozzàm macskasimogatóba!
A hosszabb kapcsolataim is 50es férfiak voltak, jó külsővel és feleséggel.
Nem voltak közös programok, de jó volt velük az ágyban és sértődés, neheztelés nélkül visszajöttek hozzám miután napokra eltűntem.
Eltűntem, elutaztam, vagy "külön utakra" léptem mert szükségem van magánszférára, szabadságra is néha. Enélkül megfulladom.
Lehet, valóban képtelen vagyok párkapcsolatra. De egyedül maradni nem szeretnék, mert 32 évesen még buli, de 42 évesen már óriási teher lesz a magány nőként különösen nagy szégyen.
Csak kérdem, de te milyen jövőt jósolnàl, ha egy ilyen beàllítottsàgú baràtnőd megkérdezne?
Vélhetően tudod a feltett kérdéseidre a vàlaszokat is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!