25 éves kor körül mennyire fontos nektek lányok az, hogy a srác külön éljen a szüleitől?

Nem fontos.

Nekem az fontos, hogy az alsó nadrágját maga mossa, és tudjon főzni, meg egyéb alapvető dolgokat.

3-as. Hagyd, ő felvilágosult nő! Nekem is volt szerencsém egy ilyenhez, ő húzta a rövidebbet. Én szinte bármiben jó vagyok, főzés, takarítás, szerelés, házimunka, varrás, programozás, tervezés, fizikai munkák, szellemi munkák stb. Aztán erőltette ezt a te vagy te, én meg én. Oké, főztem magamra, egy személyre. Egyedül ettem, magamra mostam, kizárólag csak a saját dolgaimmal foglalkoztam. Bénázott egy konzerv felbontásával? Hmmm, az ő dolga. Nehéz volt a csomagja? Hmmm, az ő csomagja. Nem hozott esernyőt? Akkor ázzon.

Értem én ezt a feminista agyhalált, meg hogy a férfiakból minden téren h*lyét kell csinálni, meg a férfi mint a hagyományos sztereotípia csak egy szexista agresszív buta barom, hát akkor én miért is akartam volna ebben a hitében megcáfolni?

A végén már élveztem is az a folyamatos bénázását, azt az életet amit valahol olvasott és ő meg követte.

A jelenlegi kapcsolatomban a párom zokszó nélkül bedobja az én cuccaimat is a mosógépbe, kivasalja, ha főz nekem is csinál, ha takarít kitakarítja az egész lakást. Húúú, ez aztán a nők megalázása! :D

Máskor meg én főzök, meg én dobom be a mosógépbe a cuccait, meg felcipelem a 20kg-os bevásárlást, meg megjavítom neki az autóját, vagy segítek neki bármiben.

Én még az a hagyományos férfi vagyok, aki szerint így működik normálisan egy kapcsolat.

Nekem nagyon. Nem érdekel, hogy saját lakás vagy albi, egyedül bérel vagy haverokkal. Olyan embert tudok csak elképzelni partneremnek, aki megtanult egyedül elindulni az életben és teljes mértékben magáért felelni. Én 22 éves koromban, az első diplomám megszerzését követő nyáron költöztem el otthonról, senki sem kényszerített rá. Nekem volt erre igényem és azóta sem bánom. Sokkal jobb a szüleimmel is a kapcsolatom és nagyon sokat változott az életem és benne én is. Én úgy gondolom, hogy amíg az ember ezt nem tapasztalja meg a saját bőrén, fel sem fogja, hogy mekkora különbség akár csak ahhoz képest is, hogy a szüleivel egy háztartásban él és kiveszi a részét az anyagiakból és a házimunkából.

Biztosan van, akinek ez nem akkora ügy, de nekem az. Mögöttem eleve nincs úgy család, életidegen egy olyan emberrel lennem, akinek ennyire szoros a kapcsolata a családjával és azt kell hallgatni, hogy anyu így, apu úgy.

Nalam pl kizáró ok lenne. Nekem nem férne bele, hogy felmegyek a sráchoz azt anyuci apuci első pillanatban végigmér. Vagy hogy egy jót szexelni se lehet, mert anyuci mindent hall.

Én lány létemre 21 évesen leléptem otthonról, pont ezért. Mert a szüleimre nem tartozik a magán/nemi életem.