Mi a véleményetek arról, hogy ha igazán szerettek valakit, akkor elengeditek, hogy boldog legyen?

Nem mindegy hogy milyen szituációban mondják ezt.

Ha az egyik fél szakítani akar, akkor nem erőltetheti rá a másik fél az akaratát, bármennyire is szereti.

Vagy ha az egyik fél gyereket akar, a másik meg nem, akkor jobb ha elengedik egymást, hogy a másiknak legyen esélye gyereket vállalni valaki mással.

Vagy ha az egyik fél házas, de nem akar elválni (de a másik szeretné ha elválna és együtt lehetnének), akkor jobb ha elengedi testileg-lelkileg a másikat (bármennyire is szeretik egymást), mert csak az idejét rabolná.

Sokszor nem elég az ha szeretünk valakit, sok minden másnak is klappolnia kell egy kapcsolatban (néha el kell engedni akit szeretünk).

Úgyhogy nem mindegy, hogy a kérdésben említett mondat, milyen szövegkörnyezetből lett kiragadva.

Ha nagyon nem alkalmas az idő kapcsolatra akkor elengedem, de próbálom megoldani a problémát hogy ne kelljen elengedi.

Egyébként csak akkor lenne érthető ha egy agresszív toxikus tapadós mentálisbeteg ember azt hiszi hogy "szeret" és mindenkinek az lenne a legjobb ha nem tenné!