A média hatása miatt undorodik valaki a túlsúlytól?

Nincs ennek semmi köze a médiához. Azt még megérteném, ha mondjuk a plasztiktestű emberek idealizálását kifogásolnád(önmagában a plasztika nem rossz, ezt szeretném kihangsúlyozni), de te konkrétan az elhízást propagálod, és nem a teljesíthetetlen elvárásokkal van problémád.

Egy zsíros, dagadt test csak a szegény, elmaradott országokban vonzó a mai napig, ahol ez a jólét jele. És a mi történelmünkben sem volt ez másként. Az volt kövér, akinek mindig volt az asztalán étel.

Most már viszont az átlagos ember számára hálistennek jut elég eledelem, ezért a fejlett társadalmakban ez többé nem jelent semmi pluszt.

Azt meg ne akard már bebeszélni senkinek, hogy csak ki kéne próbálniuk. Hát hidd már el, hogy én például még ruhában is leginkább lehánynám az elhízott embereket. Számomra egyszerűen undorító látvány egy tohonya, amorf test. De már álltam fel azért tömegközlekedésen, mert leült mellém valaki, akinek a zsíros karja és lába is hozzám simult. Hát fúj, bszki.

Az ízlést alakítja a közeg, amiben a személy él, a közizlést pedig a média. De, egy kialakult ízlést nem igazán lehet formálni. Lásd az idősebb korosztály, aki ugyanazokat a filmeket, reklámokat nézi, mégis vonzónak találja a régi férfi ideálokat. Olyanokat is, akiket ma már nem tartunk vonzónak.

Tehát, a mostani body positivity mozgalom a következő generációkat fogja formálni. Engem nem hoz lázba egy előre löttyedő has, vagy remegő oldalháj. A volt párom 168 cm, 82 kiló volt. Az átlagnál több izommal. El tudtam fogadni, hogy előre terjeszkedik a hasa, hogy széles a csípője, hogy mindenhol van némi zsír, de soha nem találtam a testét vonzónak. Ez pedig nagyban rányomja az ember libidójára a bélyeget. Mert így kizárólag érzelmi vágyfokozásról lehet szó, ami nagyon ingadozó.

Nem, többet nem helyezem a fizikai vonzalom fölé a lelkit, mert nincs értelme. A kettő együtt kell.