Lányok, hölgyek! Volt már olyan, hogy mindent bevetve sem akart rátok mozdulni, komolyodni a kapcsolatotok a kiszemelt pasival?

Te egy szociológus troll vagy ezekkel a kérdésekkel?

Persze.

Volt. Szartam rá, én nem fogok könyörögni, megpróbálok lépéseket tenni, de udvaroljon neki a qrvaanyja

Volt. Megmondtam mit akarok. Egyszer. DE ha nem hát nem. Én sem fogok körbeudvarolgatni egy férfit aki vissza utasított.

Én eleinte éreztem , hogy vibrál köztünk a levegő. Elmondtam hogy érzek, azt mondta nem úgy érez, de mégsem maradt távol. Ezért menekülésre fogtam, mert nem bírom a közelében. Nem ölelhetem és ettől szenvedek. Most ott tartok , kerülöm, már nem is köszönök neki, hogy nulla kontakt legyen és végre elfejtsem. De szeretem

Felesleges trükköznöd, nem akarásnak nyögés a vége. Többnyire érzelmi deficit, vagy kötődési diszfunkció áll a háttérben. Ezen nem fog változtatni az hogy "bezsarolod" egy szakítással, csak belekényszeríted s egyben saját magad is belemanőverezd egy kedvezőtlen helyzetbe. Ha alapok nélkül építesz falat akkor igen ingatag lesz az a ház.

5 vagyok. Én azt mondom, egyenes beszéd, leülni vele, ez a kulcs. Nincs olyan, hogy félek....

Férfi részről is van ilyen sajnos, mikor nagyon közel vagytok egymáshoz, de mégsem kellesz igazán :(

Gyakoribb, mint gondolnád. Mindenkinek előfordul párszor az életében mikor nem akar semmi komolyat a másiktól.

Legyél egyértelmű és kezdeményezz. De ha nem kölcsönösen erős a vonzalom, teperhetsz bármennyit, később is erről fog szólni, hogy neked ő hiányzik, de neki te nem, max. csak kegyesen elfogadja, elvicceli, kritizálgat, kikacsingat... Hidd el, jobban jársz olyannal, aki után nem kell futnod meg taktikáznod és koldulnod valami figyelem-morzsákért.