Akivel ismerkedek most vallotta be, hogy skizofrén. Ti folytatnátok az ismerkedést?

Figyelj, a szomszédom összeállt egy sráccal, akinek NEM volt betegségtudata - aztán föl akarta szántani az ágyat, miközben ő is benne feküdt. Ilyet bármikor kifoghatsz. Vagy eg nárcisztikust. Stb. Ezektől ijedj meg.

A szkizofrénia ritkán veszélyes, ha vanbrtdgségtudat és őszinteség, akkor szintd soha.

Lehet, kirúgod a srácot, akibevallotta hogy szkizo, aztán belefutsz eg, állatba, akineknincs betegségtudata. Te tudod, a te döntésed.

Nem.

Mindenki azt hiszi, hogy majd ő ügyes lesz, majd ő segít rajta, el tudja fogadni. De nem, ez nem működik.

Nem ismerem a körülményeiteket, és a te érzelmi és mentális stabilitásod szintjét, de én pszichológusként, így anonim azt mondanám, hogy nem bölcs döntés.

Édesapám pszichiáter, szkizofrén és paranoid személyiségzavaros emberekkel foglalkozott, terapeutájuk volt, és éveken át láttam, hogy egyes emberek milyen teljes mértékében máshogy tudnak viselkedni akár egy pillanat leforgása alatt. Igen, veszélyes szinten. Egy ilyen kapcsolat borzasztó nagy kihívás lenne egy ember számára, amely feltehetőleg felőrölné és veszélyeztetné őt.

Nekem volt kapcsolatom egy sráccal, aki szkizofréniában szenvedett. Ő is az elején bevallotta nekem, hogy ez a gond, járt orvoshoz, szedett gyógyszereket. Én is azt hittem, hogy ez így belefér, ha szeretjük egymást.

Amikor folyamatosan szedte a gyógyszereket, akkor mondhatni egész oké volt, néha voltak fura megnyilvánulásai társaságban is, viszont éjjelente néha arra kellett felkelnem, hogy a szoba más-más sarkában ül, és beszél valakihez, nyugodt hangnemben. Nem kicsit voltak félelmetesek ezek a dolgok.

A legrosszabb az volt, amikor nem vette be a gyógyszert időben, és nem azért mert elfelejtette, hanem mert direkt "szóltak neki", hogy nem szabad bevennie, mert azok mérgezik őt. Ilyenkor szó szerint bármi megtörténhetett, szerencsére sosem bántalmazott engem.

Akkor lett vége az egésznek, és ezután én is pszichológushoz jártam egy ideig, amikor megbeszéltük, hogy nálam, otthon vár vacsorával, mikor hazaérek, mert volt kulcsa már a lakásomhoz, és kedveskedni akart. Arra értem haza, hogy ő épp a konyhában készíti a salátát, a közös cicánk pedig a konyha közepén van hasbaszúrva a konyhakéssel. Akkor sem vette be a gyógyszerét magától, és csak annyit mondott, hogy a cicára "azt mondták", hogy veszélyes. Borzasztó emlék.

Legalább bevallotta.

De én biztos megmondanám neki, hogy ez nekem nagyon nem fér bele.

Nem is tudnék nyugodtan aludni mellette, vagy teljesen biztonságban érezni magam mellette, így minek folytatni?