Azokat a "mamahoteles" férfiakat is elítélik a nők, akikben amúgy megvan a hajlandóság a különköltözésre, csak még nem lépték meg?

#19

A magam esetében is kurvára gáznak tartottam volna, hogy anyámnak kell kerülgetnie egy végigdolgotzott élet után úgy, hogy abszolút odatette magát a nevelésemben. Amint megszereztem az első végzettségem, azon a nyáron kerestem állást és elköltöztem otthonról. Nem kérte, örömmel főzött rám. De nem akartam, hogy így élje le egész hátralevő életét.

Szóval de, nőknél is gusztustalannak tartom. Keresőképes egészséges felnőttek az idős, lassan betegeskedő anyjuk nyakán. Az életképtelenség maximuma. Kiröhög a világ.

21. Nem mindenki teheti meg vagy nem akarja egy másik ember zsebét tömködni albérlet címen ami sose lesz a tulajdona, mert pénzkidobás. És hitelbe se szívesen veri magát az ember. Van más út is.

Nincs azzal gond, ha az ember otthon lakik, amíg dolgozik és nem élősködő életmódot folytat, meg anyuci mos főz takarít rá, mert lusta disznó, vagy életképtelen.

23. Ha a gyerek otthon lakik, logikus lenne, hogy fizeti a költségek x részét ( arányosan elosztva, ahány keresőképes gyerek még otthon lakik). Kaját meg vesz magának.

Nálunk legalábbis így van. Nem titok. 150m2-es 2Generációs házban lakunk 4en.

75-75m2, lakásonként 2-2 szoba, 1-1 fürdő/wc, és 1-1 konyha, belülről elválasztva, külön külön bejárattal. Én a férjemmel élek, illetve anyu a tesómmal a másik lakrèszben.

Külön külön háztartás vagyunk. Rezsit felezzük, minden mást mindenki magának, mindenki éli a maga kis életét. Ez nem csak nekünk jó, de az édesanyáméknak is költségek tekintetében. Bár egyedül is fenn tudnánk tartani a házat, amíg nem kell addig jó így.

Az össz rezsi 60 ezer/hónap, ez feleződik meg. Minden mást magunknak intézünk, a bevásárlástól kezdve a házimunkáig.

Ezt is sokan a mamahotellel azonosítják, pedig baromira nem az. Praktikus, ésszerű megoldás és ennyi. Eladni pl abszolut nem tudnánk, főleg ebben a helyzetben. 1 lakás sem jönne ki belőle, nem hogy 2.

Olyan mintha szomszédok lennénk kb. Semmi extra. Kivéve, hogy régen mikor panelban laktunk együtt a családommal gyerekkoromban, a szomszédok sokkal hangosabbak voltak, veszekedtek, balhéztak stb😂 ez így sokkal nyugisabb.

#24

Ez nagyon szép, de ezt meg nem nevezzük mamahotelnek. A mamahotelben az "ellátás is biztosított".

22-re

El kellene már felejteni az albérlet = pénzkidobás c. műsort. Sőt, az albérlet szót magát is, mert okafogyott, bérelt lakásnak hívják. És egy szolgáltatás, amit megfizetsz, tehát NEM kidobott pénz, egy életstílust fizetsz meg vele. Azt, hogy nem a szülői ház gyerekszobájában tátod a szádat, ahova még egy nőt sem vihetsz oda.

27. Nem a kisszobában várjuk a szülők halálát. Ez egy ritka gusztustalan hozzáállás.

A lehetőségeinkhez mérten hoztunk döntést arról, hogyan éljük az életünket, amivel nem mellesleg uram bocs, hogy az én családomnak is akarunk segíteni anyagilag, micsoda szemétség.... Ja nem.

A hogyant leírtam, a 24es kommentben is.

Röviden : egy összességében 150m2-es 2 generációs ház egyik, 75m2es, belülről leválasztott, külön bejáratú lakrészében élünk a férjemmel. 2 szoba, fürdő, wc , konyha. A Saját háztartásunkat magunk finanszírozzuk, a rezsit pedig megfelezzük, a ház másik 75m2-es 2 szobás, fürdős, wc-s, konyhás lakrészében lakó édesanyámmal és testvéremmel.