Van pár percetek és kedvetek elolvasni? Óriási dillemában vagyok.

Sziasztok,

Előre kérlek Titeket, ne kritikával árasszatok el, tisztában vagyok a dolgokkal, épp elég szarul érzem magam így is, pusztán segítségre, beszélgetésre vágyom.

Van egy férfi ismerősöm, aki igen házas, családapa. Én házas vagyok, gyerek nélkül. Úgy telt el az elmúlt 1,5 év, hogy azt érzem, szeretem őt. Felőle is érzek érzéseket, de sosem mondta ki nekem. Ha Ida tereltem a beszélgetést, csak hallgatott.

Többször megbeszeltuk, hogy nem jön a közelembe, mert szenvedek miatta , de mégis jön. Érdeklődik, keres. És tudom, hogy ez őszintén jön látom. Eljott az idő, hogy azt mondjam, nem bírom tovább nyomaszt az egész, az, hogy nem szabadna, de mégis így érzek, stb stb... és eldöntöttem, hogy véget vették ennek és elmegyek a közeléből. Ezt neki is elmondtam, a reakció mindent elárult számomra. Ezek után vettem a bátorságot és írtam neki egy üzenetet. Elmondtam őszintén mit érzek, mi van a lelkemben és érzem, hogy benne is van valami, de ez nem mehet így tovább. És leirtam neki, döntse el , hogy közel jön, vagy örökre békén hagy és távol marad, és hagy elmenni. A végén feltettem a kérdést, hogy mit választ?

1 napja semmi válasz, olvasta. Nem tudom, hogy mit gondoljak, de borzasztóan fáj. Egyszerre érzem azt, hogy szeretem és miért bánik most így velem, és egyszerre jön elő undor, hogy egy ember így bánik a másikkal aki őszinte volt vele és kiadta magát.

Ti mit gondoltok? Ha eltelt egy nap és semmi válasz az egyenlő a nemmel, vagy gondolkodik? Egyszerűen nem tudom mire vélni azt, hogy nemleges választ sem ad, sem pozitívat, semmi reakció.