Hogyan változott a szerelmi életed, miután rendbe tetted az önértékelésed?

Az enyém nem változott mivel nincsenek jó szociális képességeim, hiába szeretem önmagam és vagyok kibékülve az életemmel. Azt csinálom amit szeretek, vannak hobbijaim, de így sincs egy barátom sem. Mindig magamhoz hasonló embereket kerestem barátnak is meg kapcsolatra is, de úgy néz ki ilyen nincs a környezetemben. 30 vagyok

Utolsó, nem hiszem hogy ne tudnál vkit találni, biztos külsőre válogatsz

Senki sem lett megfelelő számomra többé.

Nos...A szerelmi életem még sehogyan. Nem olyan régen kezdtem új életet vagy ha ez túl plasztikusan hangzik, akkor életmódot váltottam. A sport mindig is az életem részét képezte, bár ezen is változtattam. Március óta edzőterembe járok. Heti 3-4 edzés és 1 foci jellemzi az aktivitásom. Június óta pszichológushoz járok. Hosszabb és nehezebb lesz a változás, mert a sok trauma révén jóval többet kell magamon dolgoznom, mint korábban hittem volna. De elindultam az úton. Már vannak kis és nagyobb eredmények. Életem legnagyobb félelmével elkezdtem szembenézni és ténylegesen teszek ellene. Munka terén hosszabb ideig stagnáltam. Alapvetően szorgalmas vagyok, de ez a szorgalom pusztán a napi rutin feladatok elvégzésere szorítkozott. Nem mertem előrelépni, többet kérni és vállalni, mert önbizalomhiányos voltam és vagyok. Időközben sikerült fizetésemelést elérnem és elérhető közelségbe került az előléptetés. Munka mellett tanulok és tovább szeretném képezni magam. A fejemben összeálltak a tervek. Részben magamtól, részben a pszichológus hatására. Sokkal egészségesebb lettem testben, fejben és lélekben. Táplálkozás, igényesség terén is jobban odafigyelek magamra. Nyilván, ez sok pénzbe kerül, de valamit valamiért. Az idei év borzasztóan alakult számomra. Előre nem látott kiadások, téves döntés miatt alsó hangon 2 millió mínuszt hoztam össze. Ha hamarabb fordulok szakemberhez, mindez részben elkerülhető lett volna. Pénzügyek terén nagyobb tudatosságra van szükségem. Ami pedig a konkrét kérdésed illeti: mindennél jobban vágyom a szerelemre, szeretetre, szeretkezésre. Egy igényes és intelligens nőre. Ez most egy ideig nem reális. Futókaland, szexkapcsolat összejött a közelmúltban, de nem az volt, amit szerettem volna. 31/f

Sehogy. Úgyhogy nem is foglalkozok már vele. Elpocsékolt évek voltak, amit önfejlesztésre, személyiség, külső építésre fordítottam. Kiégtem.

5 - Valamit máshogy kéne csinálnod, még nem késő.

Sajnálatos események miatt középiskolás koromban már éjszakai vagonrakásokból tartottam fenn magam. Képzelhetitek, hogy ilyen múlttal a büdös életben nem volt gond az önbecsülésemmel. 50 éve láttam, mennyit érek, láttam, hogy nem történhet olyan, hogy másra szoruljak. Ehhez mérten alakult a szerelmi életem is. Miután tisztán láttam, mennyit érek, sohasem ragadtam le olyan kapcsolatban, ahol nem ehhez mérten kezeltek. Ha nem tudtam a szerelem olyan fokát kicsiholni, hogy nagyszerű férfiként tekintsenek rám, továbbléptem.

Én egy rossz párkapcsolatot követően nagyon mélyponton voltam, zűrösebbnél zűrösebb embereket vonzottam be, még mélyebbre kerültem, ezért pszichológushoz jártam. A terápiám évekig tartott (a mélypontról hamar felálltam, de akkor már éreztem, hogy a tartós változáshoz több idő kell). A terápiám közben kezdtem el újra ismerkedni és már teljesen más szempontok szerint. Nem akartam senkinek megfelelni, azt figyeltem, hogy a másik mit hoz ki belőlem ill. én belőle, hogy reagálunk egymásra. Aztán egyszer csak felfigyeltem a környezetemben valakire, akiről korábban azt gondoltam, hogy esélyem sem lenne nála... Randiztunk és azóta ő a párom. 😀 Vele teljesen másképp működik a kapcsolat, mint korábban bárki mással, egyrészt mert én is változtam, másrészt mert más a személyisége, jobban passzolunk egymáshoz és tudatosan dolgozunk is a kapcsolatunkon.