Lányok, járnátok olyan férfival aki soha nem akar házasodni?

#41

Ne haragudj, de a valaszodból nem tudok rájönni pontosan, hogy akkor bevállanád az otthonmaradást, és csinánád az otthoni dolgokat a gyerek körül, vagy nem?

#41

Valóban felmerül a kérdés: te bevállalnád ezt az áldást?

A másik, ami, biztos sokat számít, hogy milyen körben mozogsz. Én (és a párom is) olyan munkát végzünk, amit szeretünk, szívesen járunk be, szívesen végezzük a napi feladatainkat. Tudatos út is vezetett ide az igaz, hiszen minek tanultunk volna +6 évig olyasmiért, amit nem szeretünk, és ilyen képzettséggel minek maradnánk olyan helyen, ahol nem szeretünk lenni? Emellett pedig nekünk valós lehetőség az előrelépés, nem csak a ranglétrát tekintve, de szakmailag is. Leszögezném, hogy én személy szerint nagyon szeretnék majd minél tovább otthonmaradni a gyerekemmel (3 éves koráig), de nem azért, mert menekülni szeretnék a munkahelyemről, hanem mert szeretném minél jobban megélni ezt az életszakaszt. Ez viszont a karrierem szempontjából egy törés lesz, kiesek a gyakorlatból, kiesek a jelenlegi pozíciómból, nem biztos, hogy kisgyerekkel ugyanoda visszavesznek (vagy egyáltalán én szeretném majd). Emellett most utánanéztem, anyagilag csak a jelenlegi fizetésemmel számolva - ami, mivel még nem régóta dolgozom eleve a meredekebben felfele ívelő pályáján van - a három év alatt 9 millió forinttal kevesebbet kapnék, mintha a mostani fizetésemet kapnám meg minden hónapban. Ha a fizetésemeléseket is belekalkulálnám lehet közelebb lenne a 15 millióhoz, mint a 10-hez.

Ha házasok vagyunk, ez egy közös áldozat, amit a családunk érdekében vállalunk. Ha nem, akkor ez az én áldozatom, amit úgy vállalok, hogy közben a másikat semmi sem köti, hogy közösben gondolkodjon. Hiába közös a gyerek.

Aztán itt jön képbe az, hogy milyen emberrel is vállalunk gyereket. Én a párommal abszolút nem aggódnék ezen (más kérdés, hogy a párom ragaszkodna hozzá, hogy még a baba megérkezése előtt összeházasodjunk), de amikor olvasok itt olyan kérdéseket, hogy az anyának a gyedből kell eltartania magát ÉS a gyereket, mert a gyerek az ő dolga, minek adna rá pénzt az apja, akkor reális veszélynek látom ezt a kiszolgáltatottságot.

Szóval biztosan vannak olyan esetek is, amiket te felvázolsz, valószínűleg te ilyen körben mozogsz, de nem mindenben van igazadd.

26

Nálunk nincs házasság, úgy lett a gyerek is. Volt egy ígéret, hogy házasság nélkül is minden úgy lesz majd anyagilag, ahogy házassággal lett volna. Aztán nem úgy lett, ő jobban keres, mint én, de elrakja magának, letörlesztett egy lakást, úgy, hogy engem kizárt belőle. Elfelezte velem a megélhetési költségeinket, úgy, hogy ő jobban keres, tehát ő megtakarított, nekem meg semmim se maradt hó végére sose, mert az ő keresetéhez igazodva életünk. Ezeket ő is tudta, de azzal nyugtatott, hogy ha vele valami történik, akkor majd végrendelet alapján úgyis én öröklöm meg. Aztán a végrendelet elvesztette az érvényét az utóbbi évek változásai miatt, de neki "nem volt ideje" elmenni és újat készíttetni, így az utóbbi 10 évben a családja örökölte volna meg a lakásunk felét! Meg egyszer csak önhatalmúlag úgy döntött, hogy nem azt az öröklést írja bele, ami amúgy a házasság esetén érvényes lenne, mert ő többet akar a gyerekeire hagyni, nekem kevesebb legyen, mert nem bízik meg bennem. Ez az anyagi része, és mondom, az elején minden ígérgetés megvolt, ahhoz képest meg azért csak erősebb volt a kísértés, hogy éljen a teljhatalmával, amit kialakított magának.

Gyerek születésénél el kell menni apasági nyilatkozatot tenni, mivel nem automatikus, hogy ő az apa. Ez csak apróság, de szerintem megalázó, főleg az anyagi része, ami minimum macerás házasság nélkül, de a nő marhára pórul is járhat, ha házasság nélkül megy bele a gyerekvállalásba.