Ha valakivel több mint egy év után sem sikerült összejönni akkor már nem is fog sikerülni?

Kedves kérdező, ez így már más történet. Hát nézd, ha egy év alatt sem változott semmi, akkor szerintem nincs értelme több időt rá áldozni. Te mindig is többet fogsz érezni, ő nem ezek szerint. Mire adnál több időt? Az érzések vagy vannak vagy nincsenek. Lehet, hogyha nem ez kötne le, akkor akár meg ismerkedhetnél olyannal, akivel össze illetek. De mivel most ez köt le (már egy éve), addig kilőve, hogy esetleg mással is megismerkedj.

Ha mondjuk arról lett volna szó, hogy mással nem ismerkedik, csak mondjuk azért nincs kimondva, hogy kapcsolat, mert fél az elköteleződéstől. De így, hogy ezt mondja "gondolkozott rajta hogy összejön velem de neki nem kell kapcsolat - így neki kényelmes mert nyugodtan kavarhat bulikban másokkal."

Ez eléggé megalázó. Mégis mire vársz? Egyértelmű, hogy többre tartja a bulis életvitelt, meg a kavarást másokkal, mint hogy kapcsolatban legyen veled.

És mi a különbség, hogy nem mondta? A saját szemednek csak hiszel nem?

Olyanra vársz, aki mással kavar, meg szerinte lehet többet szeretni. Ezzel te nem vagy beljebb...

Te vele akarsz kapcsolatot, ami nem fog össze jönni a fentebb említett dolgok miatt. Ha ezek után is vársz, az a te döntésed, senki nem kényszerít arra, hogy várj rá.

Én azt gondolom, hogy ez tényleg az elköteleződéstől való félelem, önbecsülési hiánnyal társítva. Egyszerűen folyamatosan szüksége van a mások általi pozitív, szexuális jellegű visszacsatolásokra, hogy jónak érezze magát, mindeközben nem tartja magát alkalmasnak egy kapcsolatra, mert úgy érzi, talán úgysem tudja megadni azt a társának, amire annak szüksége van. Fél attól, hogy elveszti azt a hamis szabadságérzetet, és férfiakból álló lehetőséghalmazt, amivel kezelni, elkendőzni próbálja a saját maga önértékelési problémáit. Sajnos ez vezet a végén az egyre mélyülő, belső magányhoz és évek alatt, a végén a kiüresedettség érzéséhez, a tényleges kötődni képtelenséghez.

Nem tudom, hogy milyen a viszonyotok, pontosan hogyan álltatok/álltok mindehhez és egymáshoz mindketten érzelmileg, de ha azt érzed rajta, hogy igenis, mélyen szüksége van az általad nyújtott bizalomra, megértésre és elfogadásra, lelki intimitásra és megnyílásra, akkor ez nagyon azt jelzi, hogy helytálló a véleményem, kiváltképp, ha te is így érzel iránta.

Amit felszínenesen akar, az véletlen pasik társasága, de amire szüksége van, az egy megértő és felszabadult kapcsolat egy emberrel, akivel igazán egy hullámhosszon van és tudnak azonosulni egymással.

Ha úgy érzed, hogy talán rátapintottam a lényegre (ezt csak te tudhatod, te ismered igazán), akkor szerintem megéri várni még rá, mert talán idővel felismeri az ő belső énje is ezt az egészet, és értékelni fogja azt a nem mindennapi lehetőséget, amit egy türelmes és elfogadó ember jelent az életében, és akivel megértik egymást, akihez igazán kapcsolódni képes. Egyszerűen felül kell emelkedned az olyan, első látásra súlyosnak tűnő, ösztöni szintű történéseken, mint hogy pasizási ingere van, mert ez nem igazán erről szól, ennek mind mélyebb jelentése van - ha a színfalak mögé nézel, akkor ott egy bizonytalan és önmagát egyedül érző lányt fogsz találni. Ha képes vagy meglátni az ő igazi valóját, akkor nem lesz kérdés, hogy az ösztöni ingerek eltörpülnek-e, a mély érzelmi kapcsolódás mellett.

Ha valóban őt akarod, akkor akarod őt teljes valójában, és képes vagy további "áldozatokat" hozni. Ha élvezitek az együtt eltöltött időt, megnyugtat, felszabadultsággal tölt el, feltölt titeket, ha egymással vagytok, az jelzi igazán, hogy milyen értékű az érzelmi kapocs köztetek, ami idővel tovább erősödhet, mindkettőtök javára.

Ha nem így van, vagy nem tudsz ezzel igazán azonosulni és tényleg tovább akarsz lépni, akkor pedig tedd meg, mert ez azt jelzi, hogy mindentől függetlenül, tényleg nem te vagy való hozzá.

És ha mondjuk 5 év múlva is ugyanígy viselkedik, akkor is vársz rá?

Nem a te dolgod megmenteni a másikat. Egy kapcsolatot két ember működtet. Ha csak te szánsz rá időt, energiát az nem kapcsolat. Ha valaki egyértelműen kimondja, hogy nem akar kapcsolatot, és még a tettei is ezt tükrözik (másokkal kavar, míg te rá vársz....), akkor csak az idődet és energiát pazarolod rá. Ha valóban akarná veled a kapcsolatot, akkor ő is dolgozna ezen. Ezt értsd meg, hogy vannak szabad döntései.

Vagy ezt most te hogyan képzeled? Ha 1,5 évig vártál rá eddig, akkor holnap fel kel és szerelmet vall vagy mi? Erre tudod milyen kicsi az esély? Most jelenleg azon a szinten van, hogy mással kavar nyugodt szívvel, amíg te meg arra vársz, hogy hátha majd egyszer csak rá jön milyen főnyeremény vagy...

Magad fölé helyezed. Ahelyett, hogy olyanokkal foglalkoznál, akik veled is foglalkoznak. Tőle teszed függővé magad. Vagy a másik, hogy megtanulod helyén kezelni, és hozzá hasonlóan te is ismerkedj másokkal. És ha közben esetleg valami csoda folytán rájönne, hogy te mindvégig ott voltál, és téged választ és még te is szingli vagy, akkor összejöttök. De ennek kicsi az esélye valljuk be őszintén.

"Magad fölé helyezed."

Talán nem ez a kulcsmondat akkor, ha valaki igazán fontos a számunkra...?

Majd az élet és az érzelmek igazolják a dolgot, nem lehet mindig csalódásmentesen ellavírozni az élet vizein, a saját kis lelki világodat féltve, mert mindenki azt szajkózza, hogy márpedig az ego, saját magadnak saját magad legyen a legfontosabb. Érzelmi kockázat és az ego háttérbe szorítása nélkül nincs kiteljesedés. Aztán jönnek ide a gyakorira incel, meg femcel kérdéseket feltenni a magukat féltő és gyászoló delikvensek.

#17

Én hiszek egy olyan világban, amiben eljön végre az idő, hogy az ember letölt egy applikációt a mobiljára, kitölt egy 1000 kérdéses tesztet magáról, a vágyott partneréről és párkapcsolatáról, abból generál egy QR kódot, amit találkozáskor egy egyszerű "Szia!" után egyből beszkennelhetnek a felek egymás közt, és azonnal kidobja a párosítást, vagy az elutasítást.

Mennyi időt, pénzt és érzelmi áldozathozatalt lehetne megspórolni ezzel. A három legfontosabb dolog az életben, amik ennek hála nagyrészben a zsebedben maradnak. Felesleges lenne időt szánni megismerni a másikat, pénzt ölni a közös programokba és érzelmeket kezdeni táplálni valaki olyan iránt, akivel talán úgysem jön össze. Egyszerűen check és kész, nincs kockázat, nincs történés. Az ember megmarad olyannak, ahogy úgyis szereti önmagát.

Én szeretnék úgy meghalni, hogy a halálos ágyamon minél több megspórolt időt, felhalmozott, vagy jól elköltött pénzt, és lehetőleg egy, érzelmi kilengésektől mentes, stagnáló életet tudhatok magaménak. Olyan szimplicitással teli, hidegen effektív életet akarok élni, amit később tanítani lehet az iskolákban.

Idő, pénz, érzelmek - na ezeket kár pazarolni akárkire is ebben a rövid életben, mert olyan fontos dolgokról beszélünk, amik végül az elégedett halálhoz vezetnek. Szóval, kérdező, hagyd a francba az egészet, egy ember sem éri meg akár a töredékét sem ennek, foglalkozz magaddal, csak magaddal, ne firtasd, hogy vajon mi rejlik egy másik emberben, mit ér meg számodra, hova juthattok el akár hosszú idő árán is, és vajon mi lenne, ha mégis?

(Aki érti, érti.)