Kínosan kellene éreznem magam, mert a többi velem egykorú vagy hasonló korú már házas, és gyerekei is vannak?

Nem kell rosszul érezned magad, viszont szerintem van valami kattod.

Apuka-anyuka szeretett, becsült gyerekként?

"Látok olyan példákat is mikor egy pasi mindössze pár hónap után leveszi a párját feleségül,ha közbejön a gyerek."

Másik oldalt is látod, vagy direkt nem akarod észrevenni? Amikor a pasi lelép, mikor megtudja hogy jön a gyerek. Ebből több van, mint a romantikus lánykérésből.

Bizony, hogy érdemes lenne foglalkozni, hogy milyen feldolgozatlan lelki traumáid vannak. Ezt csak azért írom, mert felhozódott. Meg amúgy is, mindig azt mondom, hogy a helyes sorrend: 0. Tedd rendbe önmagadat 1. Tudd, hogy mit vársz egy kapcsolattól 2. Foglalkozzatok a kapcsolattal, csiszolódjatok össze 3. Lakjatok együtt min. fél - de inkább egy évet 4. Ha minden klappol, jöhet a házasság 5. Ha együtt vagytok egy ideje, összecsiszolódtatok, meg tudjátok oldani a problémákat, és mind a ketten akarjátok, jöhet a gyerek (4es pont természetesen kihagyható szerintem, mondom úgy, hogy házas vagyok :D )

Nagyon rossz oldalról állsz hozzá a dolgokhoz, ha azt nézed más mit csinál. Az számítson csak, hogy TE (és a párod, ha abban a szakaszban vagytok) mit szeretnél. Valamint tényleg javasolt először lelkileg rendbe tenni magad ha úgy érzed nagyobb problémád van, aztán stabil kapcsolatot felépíteni és ott házasodni meg gyereket szülni. Inkább legyél pár évvel lemaradva, de így csináld, minthogy beleszaladj mindenbe, mert 'ennyi meg ennyi idősen már ott kell járni', aztán válás, sérült gyerek, idegbajos élet, és semmi önfejlesztés meg önismeret, csak a mókuskerék. Remélem érted mit szeretnék mondani :)

Hasonló korban vagyok, nálam is ez van. Jó pár már vált is közülük.

Dehogy kell kínosan érezned magad, senkit nem érdekel mit csinálsz. Ahogy engem sem hogy kinek van már családja.