Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem bírom már a magányt, mit tegyek? Valaki hasonló
helyzetben?
Figyelt kérdés
Magamról: 22éves, ápolt külsejű lány vagyok, nem az a barbibaba fajta, de azért gyakran megfordulnak utánam az utcán, szóval nem vagyok se ronda, se kövér, se buta... mégsem találom a párom. Igazából lehetne barátom, de valahogy még sohasem sikerült senkinek sem megdobogtatnia a szívem, és már nagyon hiányzik az, hogy én is szerelmes legyek, ugyanis akármerre nézek, akár baráti körbe vagy munkahelyen, mindenhol boldog párocskákat látok, én vagyok az egyetlen lány, aki egyedül van. Szoktak piszkálni is ezzel, ez nem is lenne baj, de az a helyzet, hogy igazuk van... Nagyon nem jó így egyedül... :(
Valahogy én is így vagyok ezzel, de már megszoktam a magányt.
2010. szept. 26. 17:29
Hasznos számodra ez a válasz?
12/21 anonim válasza:
Talán kicsit tágabb értelemben kéne értened az ismerkedést.
Valószínűleg ha a faluból lett volna valaki, akivel összeilletettek volna, már rég megtaláltátok volna egymást.
Ha van egy-két jó barátnő, akikkel el tudsz menni más városokba/falukba, akkor talán ott is ismerkedhetnél (szórakozóhelyek, kulturális programom, vagy beiratkozhatnál valamilyen szabadidős tevékenységre, ahol férfiúk is megfordulnak).
Az ember ismerkedhet neten is, de óvatosnak kell lennie.
Szerintem nagyon kevés olyan ember van, aki megtalálja az igazi nagy Ő-t, a lényeg, hogy legyen egy olyan srác aki figyelmes veled és akire számíthatsz.
2010. szept. 26. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
13/21 anonim válasza:
Megszokni nem lehet a magányt, max. elviselni. Azért én megkérdezném tőled, van valami tipped arra nézve, hogy miért nincs senki férfi az életedben? Lehet, hogy az átlagnál jobban meg akarod válogatni a leendő partnered. Ez nem baj, mindenki ezt akarja. Elméletben.
Gyakorlatban azonban ez sokszor egy téves út, pláne ha valakit csak felületesen ismerünk. Mindig a jobbat keresni, így viszont kieshet sok idő és azalatt is csak egyedül vagy.
A kérdés második részére: igen, hasonló helyzetben vagyok én is férfiként, azonban én inkább vagyok félénkebb típus mint válogatós vagy egyéb.
24/F
2010. szept. 26. 17:41
Hasznos számodra ez a válasz?
14/21 anonim válasza:
nekem is ez volt az első gondolatom:nem lehet, azért nincs sose senkid, mert nagyon válogatós vagy?
ha még esélyt sem adsz senkinek bizonyítani, úgy biztos h továbbra is egyedül leszel.
amúgy még 22 éves vagy.előtted az élet.ráérsz még nagyőzni :-)
2010. szept. 26. 17:45
Hasznos számodra ez a válasz?
15/21 anonim válasza:
Hát, pattintsd le, aki beszól, egy ideje nem vagyok félénk e témában, mert senkinek semmi köze a magánéletemhez. Vagy szólj vissza valami hasonlót. Egyébként nem minden pár boldog. Bár ez vigasznak ócska.
2010. szept. 26. 17:48
Hasznos számodra ez a válasz?
16/21 anonim válasza:
Nagyon nem értem a kesergésedet. Ha még senkinek sem sikerült megdobogtatni a szívedet, azt sem tudod, mire vágysz. Ha reménytelenül lennél szerelmes, megértenélek, de így?! Arról van inkább szó, hogy szeretnéd élni a körülötted kialakult világot, ahol legtöbb embernek van párja. Ezért neked kell tenned, ha szabadulni akarsz a magánytól.
2010. szept. 26. 17:50
Hasznos számodra ez a válasz?
17/21 anonim válasza:
Nekem soha az életembe elsőre senki se dobogtatta meg a szívemet.
Elegem lett ebből 20 évesen, összejöttem valakivel akit nem szerettem. Kb 3-4 hónap után lettem szerelmes.
Lehet neked is több idő kell ehhez...
2010. szept. 26. 17:50
Hasznos számodra ez a válasz?
18/21 A kérdező kommentje:
utcsó: Most, hogy mondod, talán ez lehet a bibi, hogy válogatós vagyok... 22évesen már nem nagyon engedhetem meg magamnak, hogy "virágról virágra szálljak", meg igazából kedvem sincs belevágni mindenféle eleve halálraítélt kapcsolatba, csak azért, hogy ne legyek egyedül. Egy hosszútávú, harmonikus kapcsolatot szeretnék...
2010. szept. 26. 17:51
19/21 A kérdező kommentje:
17:41- nek írtam
2010. szept. 26. 17:52
20/21 anonim válasza:
Soha ne keseredj el ilyesmin! Én 20 éves lány vagyok, egyetemre járok, dolgozok is mellette. Szinte ugyanaz van velem is, mint veled és mit mondok erre? Hogy nem érdekel! Ha mindig ezen agyalnék felőrölne teljesen és sem a tanuláshoz, sem a munkához nem lenne erőm. Nem szabad, hogy kikészítsen a magány. Tudom, hogy szar érzés, én is szeretnék egy olyan embert, aki szeret, de ez van. 22 évesen még nem késtél le semmiről, így nem kell panaszkodnod :D Egyedül találd meg az egyensúlyt és a boldogságot, mert ameddig ez nincs meg, addig mással sem lehetsz boldog...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: