Számítana érvként, hogy megtartotok egy alkalmi kapcsolatból származó babát az apa kérésére, mert az apáról kiderül, hogy amúgy nagyon jómódú?

Tessék, kérdező, készítheted a statisztikát az igen - nem válaszok alapján: pénzért sem fogsz tudni bárkit / bármit megvenni.

Mellesleg alapból sértő és megalázó az ajánlatod.

A kérdésben ott a válasz: "nem szeretnéd vállalni". Tehát nem akarom. Én nem akarom. Szó nélkül vetetném el, nem is szólnék ennek az egyéjszakásnak. Minek? Én nem akarom, akkor nem lesz.

Amúgy elrontottad azt a a részét a történetnek hogy ez az illető egy képzett, jól kereső nő, tehát az sem motiválhatja mint a telepi Dzsenifert, hogy ezzel majd megoldja az életét.

Értelmes lány/nő nem cseszné el úgy az életét hogy utána ki legyen szolgáltatva egy baromnak aki úgy viselkedne vele mint egy földesúr a felcsinált cselédjével. Akkor szülünk ha szeretjük az apát és vele akarunk élni. Vagy ha mi magunk akarjuk a gyereket és el is tudjuk tartani. A kérdésben csak a második valósulna meg, mert a képzeletbeli nő amúgy nem akarna gyereket.

(Zárójelben: nem lennék terhes kalandból mert védekezem, ha valami gikszer van akkor meg eseményutáni.)

Ééés még mielőtt jönne a gyilkosfemináciri*bancozás a lazán idelökött "szó nélkül elvetetném"-emre, egy (hamarosan) kétgyerekes anya vagyok. De így, ilyen helyzetben nem szülnék, soha.

Sajnos, több okból se tudom elképzelni a helyzetet, mert lehetetlen, hogy ilyen történne velem:

1. Nincsenek alkalmi kapcsolataim.

2. Ha lennének, biztos megtartanám a gyereket, de az is biztos, hogy nem szólnék róla az apjának. Ha pasinak nem kellett, akkor apának meg annyira se kéne.

3. Régen túl vagyok már a húszas éveimen.