Fiúk akiknek nagyon sok szeretetre lenne szüksége fizetnétek ezért?

7.

Ilyen erővel higgyél Istenben (ufókban, gyíkemberekben, gárdafantomban stb.) is, mert "biztos van, mer'... csak!"

De milyen bizonyíték van a létezésére? Amit szeretnek nevezünk az általában más-más érzések sokasága, amire az eredeti (logikus) megnevezést kínos volna mondani. A végén kiderülne, hogy az élet csak "annyi-amennyi", és nincsenek tündérmesék, csak a kőkemény realitás, hideg logika. De ez persze depressziót okoz (én már csak tudom...), és a többség inkább él valami képzeletvilágban, ahol megfoghatatlan fogalmak uralkodnak.

Amelyeket ráadásul az egyén is gyorsan átértelmez, szükség esetén. Kényelmes megoldás! Lásd a sok "nagyszerelmest", akik egyik nap, még "hű-meg-ha" szeretik egymást, aztán utána megölnék egymást, ha lehetne, mert "már nem szeretem!!!" - nagy szerelem lehetett előtte is. A nagypapa aki meglopja az unokáját, a nagymamát megkéselő drogos, a szomszédokat direkt szopató öregasszony, az állandóan a panaszkönyvbe írogató rohadék, a másik embert heccből félholtra verő romák mind-mind a nagy szeretet eredményei.

Megint mások csak félnek - már-már fóbiásan - a magánytól, a csendtől, az ürességtől. Inkább beszopnak bármit másoktól "a szeretet nevibe", csak a magányt ne. És ők is a legnagyobb szeretetharcosok, akiknél már presztízsvesztés volna beismerni, hogy az nem szeretet volt, hanem szolgai megalázkodás (időnként mártírkodás). Fő típusa az elnyomott feleség ("minden nap elver a férjem, de hát mégiscsak szeretem!!!") vagy a gyerekeit még idős korukban is elkényeztető anyuka/nagymama ("Én mindent értetek tettem!!!")

Persze érthető, hogy amikor az embernek éppen minden összejött és kényelmes, akkor azt az érzést szeretetnek titulálja. Hibásan szeretetnek nevezik ki az olyan érzéseket, mint: nosztalgia, sorsközösség, erős kölcsönös nemi vágy, közös rettegés a magánytól, szülői gondoskodás, plátói szerelem, kényelem és elégettség, a külvilág számára tett elvárások teljesítése és a kapott elismerés iránti kellemes érzés pl. adakozás vagy ételosztás közben ("Én szeretem a közösségem!" - nagy szart, csak elakarod érni ezt az érzést, mert olyan, mint az eufória, ráadásul az idő is megy vele, magányos sem vagy addig, lehet mellet döngetni és úgy érzed addig is, hogy fontos ember vagy, pedig nem)