Más is csinál ilyet?

Először társkeresőn próbálkoztam, egy hosszú kapcsolatom ért véget, és nem igazán tudtam, hogy kezdjek neki.

Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok tini, és van egy kis plusz, igazi bombázó meg 20 évesen se voltam. Ennek ellenére nagyon rosszul esett, hogy néhány férfi mennyire bunkó tudott lenni. Jellemzően azok, akik külsőre átlag alattiak. De gondoltam, ha amúgy kedves, aranyos, akkor biztos meg tudnám szeretni. Erre pont ők álltak úgy hozzám, menjek fel egyből szexelni, aztán meg beletiport szándékosan az önérzetembe, hogy örüljek, ha arra jó vagyok bárkinek.

Ennek ellenére nagyon helyes férfiak is írtak, és eleinte azt hittem, hogy ők is ezt gondolják. Volt, akivel pár nap tartalmas beszélgetés után találkoztam, és kellemesen csalódtam. Ilyen banális apróság miatt nem lett folytatás, hogy van egy macskája, én meg allergiás vagyok. Végül a párom is megtaláltam, és már házasok vagyunk.

A lényeg: a Facebook feldobta ezeket a pasikat, mint lehetséges ismerőst, én pedig néha, kb. félévente csekkolom a profiljukat. A mai napig érzek egyfajta kárörömöt, mikor látom, hogy milyen sivár és magányos az életük. Majdnem elérték, elhiggyem, hogy értéktelen vagyok, és esélyem sincs nekem vonzó férfiaknál.

Jól esik látni, hogy akiknek nem voltam elèg jó, azok évekkel később is magányosak. Ez gonoszság?