Távkapcsolat működhet?

Egy ideig igen. Attól függ, vannak-e megfogható, reális tervek a jövőre nézva, amikor már együtt lesztek/közelebb egymáshoz.

ha nincs semmi perspektíva, akkor felejtős.

Mi hetente, 2 hetente találkozunk.(500 km) plusz a szabadságokat mindig együtt töltjük. Nehéz a távkapcsolat, embert probáló tud lenni. Nagyon oda kell figyelni arra hogy telefonon, chaten könnyen félremehetnek a dolgok, és nem tanácsos durcázni, hanem minden problémát meg kell beszélni már az elején. Nekünk is még kb 2 3 évig lesz így, hacsak nem adom be a derekam hamarabb és költözök ki külföldre.

Nekünk amúgy jól müködik, minden együtt töltött perc alatt újra beleszeretek , és erősít minket abban hogy nem kell sokáig külön lennünk.

Nálunk működik. 450 km van köztünk. Nem mondom, hogy a legjobb, hogy csak kéthetente látjuk egymást, de inkább ez, mint a semmi.

Nyilván nem az örökkévalóságig fog ez így lenni, de pár évig még biztosan. Sokat beszélünk telefonon, messengeren, persze, nem ugyanaz, mint élőben, de azért ez nagyban megkönnyíti a dolgot. Szerintem érettség, akarat, és érzelmek kérdése az egész.

Nálam sosem működött. Nyilván nem akarok 0-24-ben a másik nyakán lógni, de elég lelombozó, amikor 2 hetente látod a másikat úgy, hogy akkor is egy rohanás az egész.. (munka+tanulás stb)

Örökös vágyódás arra, hogy a másik ott legyen veled, vagy ott legyél te vele, ha mondjuk baj éri, vagy szomorú, vagy segítségre van szüksége. A távkapcsolat olyan, mintha lenne is kapcsolat meg nem is. Fizikálisan is megviselő, ha mondjuk pont akkor jön meg, akkor van hogy egy hónapig nincs együttlét. Ez sem normális és ez is megviseli az embert valahol..