Az a férfi aki nem akar megadni mindent az nem szeret?

Nincsenek ilyen globális törvényszerűségek. Inkább megfordítva annyi igaz, hogy akibe több időt és pénzt vagy egyáltalán gondolatot raksz, az fontosabb lesz neked.

Ahogy mondjuk van a szomszédnak egy ruhásszekrénye... szép szekrény, de mit érdekel téged. Viszont ha belerakod a télikabátodat, akkor máris érdekelni fog, mert közöd van hozzá, valami számodra értékes van benne. (Ezt a hasonlatot Ranschburg Jenő pszichológustól hallottam gyereknevelés kapcsán, de bármilyen emberi kapcsolatra illik.)

Ezt a baromságot... itt komolyan pénzben mérjük a szeretetet?

Én a párommal rengeteget beszélgetek, róla, rólam, a kapcsolatunkról, a múltunkról, az elképzelt jövőnkről. Megismertem őt, hogyan működik, milyen lelki dolgai vannak, minek mi az oka, hogyan tudom úgy alakítani, hogy harmónikusan éljünk együtt, hogyan tudunk fejlődni mind egyénileg, mind párkapcsolatilag. Szeretem, megbecsülöm, tisztelem, támogatom mindenben. Mivel többet dolgozik, nagyrészt én takarítok, mosok. A főzésbe ugyanúgy résztveszek, sokszor együtt főzünk. Reggel, hogy legyen ideje készülődni, mindig én csinálom a reggelit és a kávét. Amikor igényli beviszem a munkahelyére. Amikor ügyeletbe dolgozik sokat, mindig meglátogatom, viszek neki vacsit, vagy épp amire szüksége van. Itthon is próbálom kényeztetni, csinálok egy fürdőt, aztán megmasszírozom gyertyákkal, lágy zenével kiegészítve. Megbeszélem vele a dolgokat, programokat, hogy ki-mit szeretne csinálni, otthon filmezzünk, sétáljunk, menjünk el egy étterembe, fagyizni, vagy látogassuk meg a családot, stb. Sorolhatnám sokáig mi mindent megteszek érte, de szívesen teszem, mert egyrészt ilyen vagyok, másrészt tőle is megkapom ugyanezt.

Viszont a bevásárlást felezzük - egyszer én, egyszer ő fizet. A lakhatást felezzük - az én lakásomba költöztünk össze (amit igazából a mi lakásunknak tekintünk), a hitelt amit én vettem fel rá most közösen fizetjük. Ha elmegyünk valahova, akkor is egyszer az egyik hívja meg a másikat, aztán fordítva.

De már randizásnál is úgy volt, hogy én kezdeményeztem, én fizettem az első randin, de utána a következőn elfogadtam, hogy ő hív meg.

Én, ha úgy mondjuk, felezgetek, mert szerintem úgy a szép, ha mindkét fél ugyanúgy belead a kapcsolatba, úgy anyagilag, mint energiát, tetteket. Persze ez nem úgy nyílvánul meg, hogy mindig leülök számológéppel, és forintra pontosan kiszámolom. Hanem megvan a nagyvonalúság de kölcsönösség is.

Ja és nem hiszek a nemi szerepekben, úgy nem, hogy a férfinak kell fizetni meg elvinni a nőt mindenhova. A nők is ugyanúgy keresnek és nem háziállatok, hogy 'elvigyem' ide-oda. Egy pár vagyunk, egy csapat, társak, akik egyenrangúak, egyenlőek, közösen megyünk előre.

Na az b*szna be, ha nekem kéne fizetni bármelyik randin. Alap, hogy a férfi fizet mindenhol! Életemben nem fizettem még! Eleve nem allok le olyannal, aki kevesebbet keres nálam!

Ha viszont komolyabbra fordult a kapcsolat, feljött hozzám, és elkészitettem a kedvenc ételet, vagy ilyesmi, nyilván soha nem kértem el az árát, de randin??