Itt a gyk-n miért olyan nagy bűn az, hogy valaki őszintén elmondja azt, hogy a saját szintjénél magasabb társra vágyik?

Az egy dolog, de itt az is bűn, ha valaki boldog és pozitív dolgokat ír.

Vagy mondjuk ha szeretne egy romantikus lánykérést, vagy ajándékot kapni a pasijától a szülinapjára, vagy elfogadja, hogy a srác meghívja őt vacsizni első randin, vagy elutasítja az anált, stb. Itt mindenki mindenért le van pontozva és meg van szólva.

Mindenki munkanélkuliként kezdi mikor kijön a sulibol.

Es nem egy milliárdos kezdte úgy is hogy diákként ujságot hordott.

Nem egy cégvezető kezdte kulimunkásként is.

Nem egy ember jön haza ugy külföldről, hogy itthon épp munkanélküli.

Nem egy ember suli mellett járt esetleg takarítani, vagy pizzát kihordani.

Nem egy embert épitenek le 10-20 év munkaviszony után is válságban.

Lehet egy olyan pizzáfiúval beszélsz, aki majd kriptobol gazdagodik meg.

Az, hogy ki hol tart éppen, nem az embert hatarozza meg.

Sőt 40 évesen is neki kezdenek sokan egy új karriernek is.

4. “Mindenki munkanélkuliként kezdi mikor kijön a sulibol.”

Csak a lúzerek. Az okosoknak már suli alatt is van munkájuk, és válogatnak az ajánlatok között már a végzés előtt.

Nem az a probléma, ha valaki magasabb szinten levő emberek után ácsingózik. Az a probléma, amikor a ronda, elhízott, csóró alkoholista feLsZínEsNek titulálja a szexi, tanult nőket/férfiakat, ha nem kell nekik.

Az a visszás, amikor valaki nem elégszik meg a saját szintjével ÉS mindeközben elvárja, hogy az ellenkező nem alkudjon meg az ő kedvéért.

Nem bűn, de akkor is gáz, mikor valaki elvárásként sorolja, hogy mi nála a belépő szint, aztán látod, hogy ő negyedét sem éri el.

Egyszerűen inkább szánalmas. De meg van hozzá a joga. Csak akkor ne sírjon, hogy azoknak az embereknek miért nem kell.

Én ezt nem pontosan értem, hogy mi alapján határozunk meg szinteket. Kinézet? Anyagi helyzet? Társadalmi helyzet? Aki ilyenek alapján határoz meg embereket, hogy mennyit érnek, azt én is elítélem. Épp csak a lényeg marad ki, hogy ki milyen ember is valójában, milyen belső értékekkel rendelkezik, hogyan viselkedik másokkal.

Aki a kérdésében ezek emeli ki fő problémáknak, és így kategorizál, hogy kinézet, pénz, státusz, és ezek alapján vágyik társra, az szerinted nem furcsa? Nem felszínes?

De a példád is fura. "...mi van akkor, ha az illető nem felszínes, csak olyan élethelyzetben van, hogy szüksége lenne egy társra aki mondjuk anyagilag stabilan áll" - ha valakinek az a szempontja társkereséskor, hogy mennyire stabil anyagilag, mennyi pénze van, kvázi, hogy támogatást tudjon nyújtani számára, az szerinted nem felszínes? Olyan élethelyzetben van... olyan élethelyzetben van, hogy nem tudja magát anyagilag ellátni, és az a megoldása, hogy keres egy embert párkapcsolatra, aki ott van mellette állandóan és kisegíti? Vagy el tudja látni magát, csak képzésre akar járni, vagy befektetni valamibe és az a megoldása rá, hogy keres valakit párkapcsolatra, akinek a pénzét erre használja?

Nem érzed ebben az önellentmondást a felszínességgel kapcsolatban? Vagy én értek valamit rosszul?