Megbocsájtható lenne a fizikai erőszak szerinted?

Én egy esetben bocsátottam meg páromnak, hogy meglökött, és elestem. Magas láza volt, én meg éjjel felkeltem kinyitni egy felső ablakot. Ehhez felálltam egy kis létrára, hogy elérjem. Ő felkelt a motoszkálásra, és azt hitte, hogy egy betörő, mert úgy látta, hogy mellette fekszem. Ezért "megtámadta a betörőt", aki valójában csak én voltam, és nyilván leestem. De amint rájött, mi történt, kb térdre rogyott, ölelgetett, és bocsánatot kért. Szinte tüzelt a teste, kb lázálma volt közben, és remegett. Nyilván nem haragudtam rá, és mindketten borzalmasan megijedtünk :'D

De ha magánál lett volna, és tudatosan esett volna nekem, nem néztem volna el neki ezt a viselkedést.

Meg egyszer volt, még a flashmob-ok idején párnacsatánál, hogy rossz irányba tértem ki, és véletlenül fejbe vert a kezével. De ebben is benne van ugyanaz, mint a korábbi példánál, nem akart valójában megütni, csak baleset volt.

Nem. Egyik sem.

Mindegyik alja proli dolog.

Egyik sem megbocsájtható és szakítani kell. Mondom ezt úgy, hogy egyszer csapkodtam az exem karját tenyérrel dühömben, mert egy barom volt, most tök mindegy mit tett, nem lett volna szabad, hiába nem erősen csapkodtam. Ő egyébként ezen nem akadt fenn, mert tudta, hogy nem akarnék kárt tenni benne, ami igaz is volt, de én mai napig szégyellem magam emiatt, nem emiatt mentünk szét. Gyerekkoromban sok pofont kaptam és volt egyszer, hogy apám belém rúgott. Semmilyen szinten nem szabad ezt elviselni és bátornak kell lenni, hogy kilépj egy ilyen kapcsolatból, ahol ilyenek előfordulnak.

A megfelelő dühkezelésért tenni kell és lehet rajta javítani. Viszont akit már bántottál, annak a bizalma kuka és ezt el kell fogadni. Akit pedig bántanak, annak bátornak kell lennie ott hagyni a másikat és nem mentséget találni neki.