Lányok, meddig bírjátok pasi nélkül?

Eleinte nehéz mind szex, mind az egyéb testi (ölelés, összebújás stb) nélkül. Minden túlzás nélkül rengeteget gondolok olyankor napi szinten a szexre. Aztán lecsendesedik 1-2 hónap semmi után. Majd kb. fél évnél újra kezd nehézzé válni. Elsősorban a szex hiányzik, de persze az érzelmi oldala is.

Legutóbbi szakításom után bő 6 hónap kellett mire egyáltalán azt éreztem, hogy nem zárkózom el élből mindennemű ismerkedési kísérlettől. Kb. 8 hónapnál éreztem azt, hogy ha jönne olyan férfi, aki szimpatikus, belemennék az ismerkedésbe. És bő 1 hónapja szemmel vetkőztezem szinte a férfiakat és a fantáziám is meglódul, pedig próbálom kezelni a dolgot. 😅

De csak úgy szexelni nem akarok (pl. barátság extrákkal). Próbáltam, nem jött be.

29N

#12

Nevezheted meditációnak is, de hidd el, naponta szoktam 😄

#14

Az csak abban segít, hogy ne robbanjak fel.😄

Ha ez se lenne félő, hogy egyszer megfontolatlanul cselekednék. Néha azért átfut a fejemen, hogy miért is ne szexelhetnék csak úgy. Egyszer élek. De aztán beugrik, hogy megbánnám és nem ér annyit, hogy szarul érezzem magam utána. A barátság extrákkal című dolognál is ez volt (ekkor 6 hónapja nem volt semmi intimitás az életemben és nem is akartam kapcsolatot, de a testiség -ideértve simogatást, összebújást is, hiányzott). Mikor vele voltam még egész jól éreztem magam, bár nem volt az igazi, de utána hazafele menet úgy éreztem magam, mint aki hagyta, hogy használják vagy nem is tudom, milyen érzés volt. Talán megbánás és szégyen. Pedig azért nem vagyok egy konzervatív alkat.

Meditálni nem szoktam. Valahogy nem vagyok az a nyugodtan egy helyben maradó típus.😅

Ameddig akarom. Szakítás után van egy szenvedős időszak, azután megszokás és megfelelő játékszerek kérdése az egész. A legutóbbi kapcsolat óriási csalódás volt (napi szinten), így a szingliség előrelépés volt ahhoz képest.

Szàmomra nem okoz örömet a szex, ha nincs meg egy bizonyos fokú bizalom és érzelem, így (sajnos?) az egyéjszakás kaland sem megoldás. 🤷🏼‍♀️

Én egész életembe megvoltam nő nélkül. Igen, pasiként írok ide. Hiányoznak e a dolgok, hát persze, eléggé szenvedtem. Próbáltam ismerkedni, de igazából mindig csak annyit kaptam, hogy ronda vagyok (amit nem érzek így) de hát mindegy. Max unalmas vagyok, mert az én világom a játékokból áll (számítógépes). Így nőttem fel, így soha nem vonzott se a bulizás, de a bandázás. Jó ideje, ha valami is hiányzott, akkor megoldottam másképp a dolgokat. Sosem volt esélyem egy normális kapcsolatra, és már 34 lettem. Már jócskán belefáradtam, hogy bárkinek is meg akarjak felelni. Minek?

Nem vagyok nő gyűlölő, de vak se. Ha kimegyek az utcára, nagy városba, mindenhol csak helyes pasival vannak a nők, bár nem tartom magam csúnyának, azért tudom, hogy rohadtul átlagos, vagy az alatti vagyok. Életembe nem kaptam azt senkitől, hogy jól néznék ki.