Ösztönösen megérezhetjük hogy kivel passzolunk? Mennyire valósak ezek?

A kérdésem előtt egy kis bevezetést írnék hogy egyértelmű legyen hogy mire is vagyok kiváncsi.

Sok férfi jár be a munkahelyemre vegyesen minden korosztályból. Ezáltal elég sok bókot és dícséretet szoktam kapni amit illedelmesen megköszönök és ennyi. Nyilván vannak akik ismerkednének velem de mivel én párkapcsolatban élek ezeket az ajánlatokat udvariasan vissza szoktam utasítani attól függetlenül hogy az illető hogy néz ki. Mások által megítélt nagyon jó pasikat is hiába a sportos “kigyúrt” test tipikus szép fiú arc divatos öltözet stb. Nyilván mert van párom de ha szingli lennék sem keltették volna fel a figyelmem mert számomra nem elég nagyon jó pasinak lenni. Nekem más értékek sokkal fontosabbak egy férfiban.

Viszont van egy férfi aki mindig is nagyon szimpatikus volt mióta itt dolgozom. Kb olyan 10 évvel lehet

tőlem idősebb.

Teljesen átlagos kinézetű férfi, átlagos testalkat, semmi extra öltözet semmi fényűzés. De őszinte leszek ennek ellenére nekem tetszik. Ő sosem bókolt nekem, sose fárasztott az átlagos sallangokkal amiket általában mondani szoktak nekem.

Ezzel szemben mindig nagyon kedves, segítőkész és udvarias velem. De ami a leginkább árulkodó hogy bármikor mikor el megy mindig vissza néz rám, vagy ha nem én dolgoztam csak ott voltam és ment ki közben folyamatosan megvolt a szemkontaktus. Amit persze én is fenntartottam. Ezzel szemben bármikor kettesbe maradunk mert nincs körülöttünk éppen senki, átlagos dolgokról szoktunk váltani egy két mondatot. Én nyilván zavaromban próbálok valami értelmeset mondani több kevesebb sikerrel de ahogy észrevettem ő is hasonlóan van ezzel. Még egymás nevét sem tudjuk. 😅 Olyan mintha csak beszéljünk valami átlagos dologról csak hogy beszéljünk egymással egy kicsit de sosem megyünk mély dolgokban. 😄Munka milyen volt a hétvége stb stb. Majd elköszönünk és a szokásos vissza néz rám az ajtóból. Egyébként vicces szitu én jókat szoktam ezen mosolyogni magamban.😄 Nyilván nem vagyunk közömbösek egymásnak ez egyértelmű, de mivel mindketten kapcsolatban élünk nem lépünk egymás felé ennél tovább. Ami nem baj csak ezáltal megfogalmazódott a fejemben egy kérdés. Mindig is nagyon érdekeltek ezek a dolgok így ez a szituáció kíváncsivá tett.

Ami az lenne hogy akik voltak hasonló szituációban hogy ennyire érezhető volt a kölcsönös szimpátia úgy hogy ennyire felületes csak az “ismeretség” és esetleg megismertétek egymást mennyire passzolt a személyiségetek? Mennyire voltak közös témáitok? Milyen volt a másik emberileg?

Mármint olyan furcsa hogy több férfi nő közül bármi ismeretség nélkül két ember csak eleinte pillantásokból majd nagyon felületes kommunikációból nem lesz közömbös egymásnak. Ez ilyen belső megérzés vajon? Olyan ember lesz ilyen “különleges” számunkra akikkel passzolunk valamilyen szinten? Mivel nem ismerjük egymást van bennünk emberekben valamiféle “radar”? Most ha túl tekintünk a külsőségeken két egymáshoz illő ember rá érez erre ?

Kiváncsi vagyok a belső intuícióink mennyire reálisak, esetleg mennyire vezetnek minket félre. 😊