Egyedülálló nők, nektek miért nincs párotok?

Nem tudom, ezt kik mondják, de én nem így gondolom.

Milyen kompromisszumokra gondolsz konkrétan?

1. Mert ronda vagyok, így kölcsönös vonzalomra esélyem sincs, pedig ha párkapcsolatról/férfi-nő kapcsolatról beszélünk, nem barátságról, akkor ugye az lenne az alap.

2. 2 hét múlva töltöm a 31-et, évek óta nem telnek olyan közegben a mindennapjaim, hogy egyáltalán megismerhessek potenciális jelölteket. (Online társkeresés elsősorban az előző okból kifolyólag nem opció.) Bár ha jobban belegondolok, tulajdonképpen mindegy is, ha meg is ismernék egy csomót, akkor sem kellenék.

3. Amúgy is csak szexkapcsolatot szeretnék, mert nem tudom elviselni egy normál párkapcsolat mindenféle velejáróit, pl. sok együtt töltött idő, jövés-menés/program"kényszer", barátoknak és családoknak való megfelelés, velük való jópofizás, házicselédkedés vagy egyáltalán az, hogy kb. sosem ereszthetnék le, nem lehetnék pocsék formában, nap mint nap a maximumot kellene kihoznom magamból (teljesítmény-/megfelelési kényszer...), különben jönne a kiábrándulás, az elégedetlenkedés, a félre- és lelépés.

(8 éve és lassan 2 hónapja semmi, még szex sem jut, full üresjárat)

58

De. Hogyne lenne, nagyonis benne van. Csak ott arról volt szó, hogy rossz ember-e valaki attól, hogy nagyok az elvárásai. Leírtam, hogy nem. Ettől függetlenül értelemszerűen előfordul, hogy valaki sikertelen a pasizásban, a férfiak nem vonzódnak hozzá, csak szexre kell stb.

De nem értem, hogy jön ez ide?