Egyedülálló nők, nektek miért nincs párotok?

#30 De az h a nagy elvárásai miatt nem talál/nehezen talál párt, az legyen már az ő problémája.

A kompromisszumkötésből sokkal sz-r-bb dolgok jönnek ki, mint abból, hogy egyedül van az ember, amíg nem talál olyat, akivel jobb együtt, mint egyedül.

Ez a kompromisszumkötés a világ legnagyobb butasága. Hosszú távon nehezteléshez vezet és betegre mérgezi a kapcsolatot.

21

Nem erről van szó, csak tudod akinek van egy nagyjából teljes szingli élete, az nem szívesen enged oda valakit, aki szétbarmolja azt, amit magának felépített. Akár érzelmileg, akár anyagilag, akárhogy.

Ha nem működik valaki azok mellett a feltételek mellett, amik mellett jobb lehetne, mint egyedül, akkor inkább ne legyen, mert tök fölösleges a létezése.

Egy párkapcsolat annyit el is tud venni egy ember életéből, amennyit hozzá tud tenni. Ha valaki egy csodálatos szakember, aki elért valamit a szakmájában, van egy értelmes hobbija és egy szeretetteljes baráti köre, nyilván nem áll le olyan partnerrel, aki mellett nem tud például fókuszált maradni a kapcsolatában, mert kifog egy érzelmileg labilis szarcsimbókot, aki össze-vissza játszmázik és gyomorgörcsöt okoz neki amellett, hogy érzelmi bizonytalanságba kergeti. És nyilván nem jön össze olyannal, aki miatt konfliktusok alakulhatnak ki a számára kedves emberekkel a baráti körben, mert az illető képtelen beilleszkedni, csak az adott személyt akarja kisajátítani. És ugyanez igaz a hobbira is, ha az ember eljut a sportban vagy az alkotásban egy szintre, igenis félti azt, amije van és nagyon rossz, mikor az az ember veszi el ezeket tőled vagy rekeszt meg benne, akibe szerelmes vagy, ezért sérülékenyebb is előtte. Ennek elébe kell menni, különben az sem marad, ami volt.

Aki kompromisszumot emleget, az hallja magát? :D

Értem én, hogy egy 2-5-10 éves párkapcsolatot nem baromlok szét csak azért, mert hirtelen valamiben nem értünk egyet. Teljesen jogos, oké, kompromisszumot kötök a párommal, mert a közös múlt és a közös jövő miatt bizonyos pontig (!) megéri félretenni a saját érdekeimet.

No de könyörgöm, itt összejövésről beszélünk! Már a kapcsolat legelején, már a létrejöttekor alkudjunk meg a... a semmiért?

Én nem vagyok a kompromisszumok ellen, mert oké, világos, hogy egy 10 éves párkapcsolatban nem lesz mindig az, amit én akarok, de annak mi értelme van, hogy már az ismerkedésnél lemondjak a vágyaimról/igényeimről csak azért, hogy végre legyen valaki? Ekkora kétségbeesést elképzelni nem tudok...

De egy idegent nem szeretek annyira, hogy lemondjak érte akármiről. Pont ez a lényeg.

Szerintem a kompromisszumok nyírják ki a kapcsolatokat. Utálnám, ha gyűlölt dolgot kellene csinálnom, és azt is megutálnám, aki miatt csinálnom kell. És az sem elégítene ki, hogy a másik is miattam csinál valamit, amit ki nem állhat.