A 30 éves kor egy pszichológiai határ családalapítás szempontjából?

"ha 30 éves koromig nem lesz gyerekem akkor soha. Azon kevesek közé tartozom manapság akik még esetleg szerették volna látni felnőni."

???

Én 30 évesen szültem, 32 éves leszek, mire a második megszületik. De van ismerősöm, aki 34 évesen szülte most az elsőt, 65 évesen meg talán csak nem patkolunk még el, látva a várható élettartamot, és akkorra a gyerekeink már rég felnöttek, talán még az unokák lagziját is mrgérjük.

Persze, ettől függetlenül akkor szülsz, mikor akarsz, csak nem értem, hogy jön ide az a hülye következtetés, hogy aki 30 után született esetleg, az nem akarja lőni felnőni a gyerekét :D A 35 nem egyenlő a 45-el.

Mi ez az ordenáré hülyeség?

Olyan még véletlenül sem fordulhat elő, hogy valaki 30 körül szakít és újra kezd mindent?

Muszáj a szar kapcsolatban maradni, és gyorsan összedugni egy gyereket, mert mások ezt várják el, ugye?

Elsőre én is azt mondanám, hogy ez egy hülyeség

valójában viszont, ahogy beszélgettem az emberekkel (elég sok barátom a közelmúltban töltötte a 30-at), egy csomó ember saját magához való viszonyulását meghatározzák a számok. Az, hogy mennyit mond, mennyit ír be, amikor valahol (pl. orvosnál) kérdezik. Hogy amíg kettessel kezdődik, addig fel sem tűnik, hogy telik az idő, elvégre még huszonéves vagy, amikor meg már hármassal, akkor hirtelen szembesülsz vele, hogy "hú bazzeg, harminc felett vagyok már én is..."