Vajon komolyan gondolja az újrakezdést vagy csak etet?

Nagyon kétes érzések vannak bennem. 3 évvel ezelőtt még 16 éves koromban jártam egy sráccal körülbelül másfél hónapig.. nagyon gyerekes volt az egész, majd kidobott hogy neki a sulira kell koncentrálnia, rögtön levágtam hogy humbug az egész sztori hiszen akkor már túl volt az érettségin is. Ezt rá pár hónapra egy irányából történő visszakönyörgés után eljátszotta újra. Most 3 év múltán újra közelebb kerültünk egymáshoz, haverkodni eddig is haverkodtunk, egyáltalán nem volt harag kettőnk között. Néha kijártunk mint 2 jó barát, de semmi több. Alapesetben elhajtanám a francba ha ez összvissz pár hónapra visszanyúló sztori lenne, viszont bennem van az, hogy mi van hogyha fejlődött, megérett ezen a téren annyira hogy tényleg komolyan gondolja .. közben volt már egy hosszabb kapcsolata azóta amiben mindent megtett a lányért és akkor láttam rajta hogy nagyot csalódott. Már ő is dolgozó 20on éves emberré vált és jelenleg tervezgeti a randinkat, sok időt tölt velem, keres és elmondásai alapján komoly szándékai vannak.

A régi egyébként jól működő telefonját is kölcsönadta amit el akart adni, mert az enyém elromlott. A napokban reggel megkérdeztem át tudna e jönni segíteni pakolni, szinte rögtön ugrott. Nem tudom ezeket például hova tegyem, szimplán könyveljem el egy odaadó embernek vagy vegyem úgy hogy ilyen dolgokat egy random lánynak akit át akar vágni nem ajánlana fel. Ennek ellenére bennem vannak a múltbeli sérülések, hiába több éves tinikori sztoriról beszélünk, ott van bennem az a kis bizonytalanság hogy mivan ha mégsem változott semmit és ugyan az lesz az egésznek a kimenetele mint anno... A srác tulajdonságaiban nekem nagyon értékes, iszonyat okos, jó gondolatai vannak, pörög az agya, segítőkész, van miért "csodálni"... Egy aranyember egyébként a régi szösszeneteket félretéve, nem véletlenül maradt meg a barátság, hiszen exekkel általában nem nagyon szoktam tartani a kapcsolatot. De ő valahogy más, viszont azt is tudom hogy ezt a barátságot túl hosszú időn keresztül képtelenek lennénk fent tartani, hiszen én speciel bár nem vagyok rózsaszín ködbe borulva, azért mégis csak 3 éve ismerem, ennek ellenére többet érzek iránta mint egy szimpla barát iránt. Mint lelkileg, mint testileg vonzódom hozzá. Nem tudom hogyan álljak hozzá ehhez az egészhez, tényleg nagyon tanácstalan vagyok. Vajon valóban felnőtt agyban annyira, hogy ehhez a témához hasonlóképp álljon mint én, vagy csak vetít még mindig?

Illetve nem tudom hogy érdemes e lenne neki beszélnem az érzéseimről, hogy bizonytalan vagyok és sajnos nem tudom hova tegyem a jelenlegi igyekezetét. Azért faggatni sem szeretném, hiszen az is eléggé ijesztő ha rázúdítom azt az 1600 kérdést ami jelenleg bennem van. Mégis úgy érzem hogy nekem jót tenne az, ha tudna valami értelmeset mondani.. előbb utóbb úgyis át kell ezt beszélni. Valami tanácsot tudnátok adni? Illetve mi a meglátásotok erről az egészről? Előre is köszönöm a válaszokat