Vannak olyan egyedülálló ismerőseitek akiket nagyon értékes embernek tartotok annak ellenére, hogy nincs párkapcsolatuk?

Igen, több verzió is.

1. Akiről én is úgy gondolom, hogy az ellenkező neműek többségének párkapcsolatra alkalmatlan lenne személyiségre főleg (őszintén, nekem is), de a saját szakterületén ragyogó elme és nagyon hasznos a munkája.

2. Nincsenek magához képest nagy elvárásai, nincs is sok elvárása, de az egyik elvárása nehezen teljesíthető (vallási témakör... nyilván hasonló vallásút akar). Ő még párkapcsolatra is szerintem alkalmas lenne több embernek, de nyilván olyan tóból kevesebb halat lehet fogni, ahol alapvetően kevesebb hal úszik.

Igen, viszont látom azt is mindkét esetben, hogy miért nincs senkijük.

Az egyik srác nagyon okos, vicces (azt hiszem a legjobb humorú ember akit ismerek), empatikus. Külsőre átlag, fiatalon kopaszodó, vékony, viszont magas, és nem ronda az arca. Személyiségre a debil családja miatt elég sérült, sok dolgot sötéten lát, nehezen kötődik, furcsa függőségi viszonyban van a családjával. Hiába van jó munkája, nem költözik el a szüleitől. Nincs igazán hobbija, alig jár el otthonról.

A másik férfi idősebb, ő is okos, vicces, kedves. Emellett halál lusta és igénytelen. Mind magára, mind a munkájára, mind a környezetére. Alapból sem egy szép ember, de a haja, a ruhái, reménytelen egyszerűen. Örökölt egy tök jó belvárosi lakást, erre felmész, és olyan, mintha egy öregasszonynál lennél. Minden úgy van, ahogy a nagyija hagyta, öregasszony bútorok, csipke terítő a tévén, falusi életképeket ábrazoló giccses festmények, kopott virágos tapéta. Ha fel is menne vele egy csaj, ez a lakás teljesen kiábrándító. Az egyik legigénytelenebb ember akit ismerek.