Emiatt szerintetek is zsémbes vagyok?

Egyelőre nem definiáltad, hogy mi az a "zsémb", amiből a melléknevet képezted. Enélkül nehéz érdemben hozzászólni.

Mi az a zsémb???

Nem vagy zsémbes, teljesen normális a kérésed. Viszont, azt vettem észre, hogy egyre több az olyan nő, akik megszokták, hogy soha nem mondtak nekik az életükben nemet és ehhez szoktak. Nemrég én is futottam bele hasonlóba. Teljesen értelmes, normális dolgokat kértem és az illető kiakadt mindenre. Szakítás is lett a dologból, mert részemről elmúlt mindenféle érzelem azután, hogy képtelenség volt vele együtt élni.

(Hogy konkrét példát is írjak: Ne égjen az egész házban a villany egész éjszaka, csak mert ő végigment rajta. Néha mosogasson el.)

Nyugodtan lehet az embereket különböző szebbnél szebb szavakkal jellemezni, de attól még igaza lehet.

Ha te megkérsz valakit, hogy ne tegye azt, ami téged zavar, akkor miért "támad" egyből vissza? Helyette inkább csak megtenné ezt az orbitálisan nagy kérést, és már nem is lenne miről beszélni.

Amúgy nem tudom, hogy nálatok az asszony a barkácsolós? Mert ha tegyük fel, hogy még pár ilyen "lágy és nőies csukogatás" után az ajtó feladja a "küzdelmet" és működésképtelenné válik, akkor vajon ő fogja azt megjavítani, vagy elvárja hogy te csináld? Te még időben szóltál. (Kettős mérce befigyel...) :,D

Ha mindig minden apróságot szóvá tennél és fennakadnál rajta, az már azt a kategóriát képviselné.

Nekem volt olyan kapcsolatom, ahol már előre gyomorgörcsöm volt, vajon ma azért üvölt-e le, mert ki akarom tenni a lábam a lakásból és ő inkább egész nap döglene, vagy azért kritizál, mert finom az ebéd, de anyu nem így csinálja...