A fogyasztói társadalomban tulajdonképpen kódolva van, hogy az emberek elégedetlenek a parkapcsolataikkal?

#21:

Nem individuumokra gondoltunk. Nem a szomszéd Marikáékat lessük az ablakból, hogy “Ohh, ezek is szétmentek 2 hónap után. Oda az erkölcs. Adjatok keserűsót, mert elájulok.😣😣😣”

Szimplán olyan szinten beleivódott a heteronóm közerkölcsbe ez a gondolkodás, hogy a mi fiatal generációnk gyökértelennek érzi magát benne. Elnézve a nagyszülőkön, akik leéltek még együtt egy életet, majd végighallgatva a szülők papolását a jó kapcsolatokról, akik minimum 1x elváltak, meg 2 évente hajkurásszák életük szerelmét 40 év felett is, bennünk van annyi önreflexió, hogy reagáljunk erre.

Az sem mindegy, milyen környezetben nőttél fel, milyen emberekkel vetted körül magad / fújt melléd a szél. Kevés a jó referencia, de azért van.

Persze, vannak általános jelenségek, azokon érdemes elmerengeni - időnként el is szoktam, amikor nem vagyok nagyon leterhelve szellemileg pl. munka miatt, - de nem kell trendeket követni, senki nem kényszerít rá. Az pedig, hogy emiatt ki ilyennek-olyannak gondol... Őszintén, nem mindegy?

Szerintem leginkább az igénytelenség a probléma.

"Oh, az a személy aki külsőre is és belsőre is vonz nem elérhető? Sebaj, majd összejövök valaki olyannal, elérhető, de nem kedvelem annyira. A tartós egyedüllétnél jobb az igények leadása🤷🏼‍♂️"

Az ilyen kapcsolatért kedve sincs nagyon küzdeni az embernek, na meg nem is érdemes.

"Tán puskát tart valaki a fejedhez, hogy kövesd a jelenlegi trendet?"

Nem követem a trendet, 18 éve ugyanazzal a nővel vagyok. Nem érint közvetlenül a téma, egyszerűen elvben rossz iránynak tartom.

Btw, akármilyen trenddel szemben evezni kicseszett hálátlan feladat. Lehet bagatellizálni a dolgot azzal, hogy senki sem tart puskát a fejemhez, de egy kapcsolathoz két ember kell, és ha az emberek nagy százaléka úgy gondolkodik, hogy az első egyet nem értésnél lelép, akkor nekem nehéz dolgom lesz akkor is, ha amúgy valóban nincs csőtorkolat a halántékomnál.

"Miközben mindenki hajkurássza a boldogságot, valójában vakon botorkálnak és azt sem tudjak mi okoz nekik boldogságot. Így a férfiak a rovátkák számának a növelését tekintik céljuknak, a nők pedig a hamarabb legyen esküvőm, mint az osztálytársaimnak."

Tökéletesen egyetértek. A társadalmi elvárás, a társadalmi értékrend határozza meg a közgondolkodást, amiben sokan részt vesznek. Itt jön létre az, hogyha formálják a közgondolkodást, akkor az az értékítéletre is hatással lesz, ami nagyon rossz irányba ferdülhet el. Ilyennek és ilyennek "kell" lenni az életednek! Ez frusztrációt okoz és emiatt mindenki teper! Attól leszünk "értékesek és boldogok", ha ezt meg azt összeharácsolunk! Csakhogy ez egy társadalmi elvárás, ami szépen lassan kiöli belőlünk a józanságot és a mértékletességet. Már semmi sem elég, csak ami "értéket és boldogságot" ad nekem a lehető legrövidebb úton! Ha nem adja meg, akkor tovább állok. Más világot élünk, ez már a 21. század. Csúcsfogyasztás van!

"Aztán idővel ez a lufi kipukkad, az útkeresés közben rátalálnak az emberek a vissza a gyökerekhez útjára és remélhetőleg ekkor már sokkal jobb önismerettel, megszilárdult értékrendszerrel állnak neki társat keresni. Kb. innentől datálható a felnőtté válási folyamat befejezése."

Igen, mert a valódi értékeket kéne megtalálni, nem a társadalom által diktált "értékeket", amiktől szerintük "boldog" leszek! Itt ki is van mondva, hogy tulajdonképpen éretlen vagyunk és hiányzik az önismeretünk.

És mikor kezdenek el rádöbbenni a valódi értékekre? 40-50 éves korukra? Kell a tapasztalás, de szomorú, ha nem látják át 20-30 évesen, hogy mekkora értékvesztés zajlik. Ha pedig rájössz, akkor még nehezebb, mert te legalább rájöttél, de a körülötted élők nem biztos. Ezért kell össztársadalmi szinten rájönni a valódi értékekre és erre már csak akkor látok esélyt, ha komoly krízisbe kerülünk.

"Ebből is látszik, hogy a boldogság hajkurászása önismeret nélkül, az bizony gyakran tévútra vezet."

Ebben a mondatban minden benne van!