A fogyasztói társadalomban tulajdonképpen kódolva van, hogy az emberek elégedetlenek a parkapcsolataikkal?

"Nem lenne eredményesebb, ha azzal foglalkoznátok inkább, hogy letisztázzátok magatokban, hogy ti mire vágytok, és arra koncentrálni, hogy olyan embert találjatok magatoknak?"

Dehogynem. Csakhogy jelenlegi trend - fogyasztó társadalom, vagy sem - arra mutat, hogy ha valami nem tetszik, akkor bizony a partner nem volt melléd való, és kimarad belőle az, hogy lehet ezen dolgozni is.

#12:

"jelenlegi trend - fogyasztó társadalom, vagy sem - arra mutat, hogy ha valami nem tetszik, akkor bizony a partner nem volt melléd való, és kimarad belőle az, hogy lehet ezen dolgozni is."

És mire is akarsz ezzel kilukadni? Tán puskát tart valaki a fejedhez, hogy kövesd a jelenlegi trendet?

#11:

Mi ezt nem szubjektíve értettük. Megfelelő partner hiányában pedig a legócskább poligámia is őszintébb, mint a sorozatgyártott sorozatmonogámia.

#15:

Arra céloztam, hogy én ezeket a példákat, amiket leírtam, nem a magánéletemből vettem. Viszont tendenciálisan ezt látom a médiában, a közbeszédben és az ismerősi körömben is. Korosztályod beliektől főként. Valahol ezért is csömörlött ebbe a lamentálásba bele a Z generáció, mert már az X generációra is jellemző volt ez az attitűd. Nálunk annyi a különbség, hogy már nem is akarunk megházasodni feltétlenül mindenféle jöttmenttel.

Nem, nem a fogyasztói társadalomban látom a hibát, vagyis inkább a GYORS fogyasztásban. Hányszor olvasod itt is mindkét nemtől, hogy ha ez meg az nincs eddig-addig a randiig, akkor kuka?

Nem azzal van a baj, hogy az emberek a tökéleteset keresik, hanem azzal, hogy semmi önismeretük, és úgy keresik a tökéletest, hogy azt sem tudják, ez mit jelent nekik. A kompromisszum nagyon szépen hangzik, de azt jelenti, hogy a kapcsolat miatt változtasd meg a viselkedésed.

Azzal, hogy harmadik randin dugunk, és azt mondjuk, akkor mi most kapcsolatban élünk, semmi nem történik. Elkezdünk kapcsolódni a szex miatt, de nem ismerjük egymást. Miközben a kapcsolat legintimebb dolgát csináljuk egymással, aközben próbáljuk megismerni az embert, pedig fordítva kellene. És eljutunk odáig, hogy olyan dolgot akarunk megjavítani, ami soha nem működött.

A szex jó, ezért idealizáljuk a másikat, közben a gyakorival beszéljük meg a párkapcsolati problémáinkat, nem a másikkal. Mert ott még nem tartunk érzelmileg, hogy megnyíljunk egymásnak. Testileg simán, érzelmileg nem.

Ha azt mondanám (vállalom, hogy teljesen lepontozandó ötlet), hogy a következő kapcsolatát mindenki kezdje egy 4-5 (eredetileg 6-ot mondtam volna) hónapnyi ismerkedéssel, semmi szex, semmi csók, szerinted mi lenne? Szerintem a szex bonyodalma (ködösítése) nélkül el tudnánk dönteni, hogy nekünk való-e a másik vagy nem.

Tehát valamennyire igazad van, a gyorsfogyasztással van baj, a türelmetlenséggel, a mostakarom! attitűddel.

#17:

"Ha azt mondanám (vállalom, hogy teljesen lepontozandó ötlet), hogy a következő kapcsolatát mindenki kezdje egy 4-5 (eredetileg 6-ot mondtam volna) hónapnyi ismerkedéssel, semmi szex, semmi csók, szerinted mi lenne?"

Lehet, hogy ultra naiv vagyok, de szerintem a szexuális késztetés mértéke mindenkiben más. Mondjuk a semmi csókot azért túlzásnak tartom.

#18:

Az én boldogságomat nem befolyásolja az, ami a médiában szembejön velem, félreértés ne essék. Nem ahhoz kívánom igazítani a magánéletemet.