Csak én látom úgy, hogy társkeresés terén is durván érvényesül a fogyasztói magatartás?

"Ragaszkodni egymáshoz „nem egészséges”, legfeljebb csak addig a szintig, ameddig úgy érezzük, hogy az életünk a párunk nélkül is teljes lenne, ugyanazok az emberek lennénk, akik vele/mellette vagyunk, s semmivel sem kevésbé boldogok."

Ezt a részt egyszerűen nem értem. Én pont addig vagyok egy párkapcsolatban amíg azt érzem hogy ad valami pluszt. Hogy a párom nélkül kevesebb lenne az életem. Ugyanakkor ahhoz ragaszkodom hogy ugyan az maradjak (persze az ember mindig változik) aki vagyok. Ha fel kell adnom valamit ami az alap személyiségem része akkor az a párkapcsolat nem jó. Ha a párunk kedvéért kell változni akkor a párunk nem minket hanem egy álmot akar.

A barátság extrákkal kapcsolat pedig amennyire azt a közelemben láttam inkább egyfajta dugunk és élvezzük az életet dolog pont a kötöttség mentesség a lényeg. Ha akár csak hallgatólagosan is jelen van megkötés az már párkapcsolat. Még ha a felek másnak is nevezik.

Az összecsiszolódás fontos de el kell fogadni hogy nem mindenkivel lehetséges. Mi több mint 4 évet áldoztunk rá végül feladtuk.

Rengeteg élménytől (jó és rossz élményektől egyaránt) fosztottuk volna meg egymást és magunkat ha az első év után feladjuk. Ettől még tény hogy ha előbb elengedjük egymást éveket spórolunk meg ami alatt akár talàlkozhatunk volna olyan párral aki megfelelő nekünk.

Az a baj azzal amit írsz hogy elvileg igaz. Elvileg idő kell arra hogy a másikat megismerjük és igyekezni kell minél közelebb vinni az értékrendeket a szokásokat úgy általában a komfort zónákat közelíteni és tágítani míg végül meg lesz az a közös metszet ahol mindenki jól érzi magát. De! azzal számolni kell hogy ez sokszor a legkevésbé sem kifizetődő. Sima energia és idő pazarlás. És nincs egzakt válasz arra hol a határ. Hogy mennyi befektetett idő és energia után lehet azt mondani hogy ez nem megy hogy hol az a pont ahol magadat adod fel?

Szerintem teljesen racionális döntés olyat keresni aki közel áll a saját "világodhoz" így valószínűbb hogy sikerül azt a köztes halmazt megtalálni ami mindkét embert kielégíti és boldoggá teszi anélkül hogy komoly kompromisszumokat kéne kötni.

Egy bizonyos szint alatt "divik" ez. Sajnos ez a szint olyan, mint az atlagfizetes, sokkal tobben vannak alatta, mint felette.

42F

Nagyon szépen megfogalmaztad, jó a konzekvencia is. Igen, ezek a trendek. Van egy igen nagy réteg aki ezt képviseli.

De van egy jelentős értelmiségi fiatal réteg aki a hagyományos erkölcsi normák mentén éli az életét, csak ezek nincsenek felszínen.

Te döntöd el melyik csoporthoz akarsz tartozni.

A fogyasztói társadalomra jellemző dolgok jellemzően teljes mértékben érvényesülnek a társkeresésre is. Aki ezt nem így gondolja, az valami elvont világban él. És oké, valahogy mindenki kivételnek érzi magát, meg manapság valami extra csodadolog az önkritika, de néha gondolkodjunk már el azon, amit mások is írnak. Köszi!

Néhány személyes tapasztalat: Átlagos a külsőm, régebben az alkatom is az volt. A személyiségem sorozatosan, rengeteg lány dicsérte, elvileg a kommunikációm is rendben volt, mégsem ragadtak rám a lányok. Néha-néha összejött valaki és ennyi. Nem voltam egy olyan srác, akivel menőzni lehet, akire ránéznek és ideális pasijelölt.

Nekiálltam kondizni. Jó az alkatom, fiatal vagyok, szóval kb. fél év után már látszott az eredmény. Megdobtam az egészet egy jobb hajjal és nemtörődömebb lettem. Összehoztam olyan dolgokat, amik beleillenek az állítólagos női elvárásokba, még ha ezen az oldalon minden nő tagadja is ezt.

És lám, szépen lassan elkezdtek sorban jönni a lányok... (Mielőtt valaki jönne a szokásos "biztos olyan lányok is voltak" szöveggel, nagy részük pont, hogy nem olyan lány volt.)

Nekem ez egy érdekes időszak volt, amiben sokat tanultam a társkeresésről és a férfi-női kapcsolatokról. Rájöttem, hogy amit a többség kimond és előad magáról, ritkán van úgy és a tömeg a kinézet és elvárt dolgok alapján szűr és válogat. Pont úgy, mintha bemennének a boltba és leemelnének egy terméket a polcról. Csak azt felejtik el, hogy itt emberekről van szó.

Szép lassan a környezetemben is észrevettem, hogy mennyire sablonos alapokra épül a kapcsolatok többsége és mennyire sablonosak az emberek is. Ha valaki ezeken a dolgokon túllép (akár férfi, akár nő), nehéz helyzetbe kerül, mert alig fog potenciális társjelölteket találni.