Amíg egyedülálló voltam, nem érdekeltem senkit, most pedig sorban állnak értem?

Huszonéves koromig nem volt senkim, még csak nem is csókolóztam. Igazából sosem kapcsolatra vágytam, hanem a megfelelő partnerre, őt végül sikerült is megtalálni és már évek óta együtt vagyunk. Sosem rajongtak értem a fiúk/férfiak, a párom előtt még csak randira sem hívott soha senki, minden téren ő volt nekem az első. Nem csak "nem vettem észre", hogy bárkinek is tetszettem volna, hanem konkrétan apámon kívül nem volt semmilyen kontaktusom férfiakkal (és nem azért, mert sorra utasítottam el őket).

A személyiségem, stílusom előtte is ugyanolyan volt, mint most. Én magamtól sosem mentem oda másokhoz haverkodni, de ha valaki nyitott felém, akkor barátságos, közvetlen voltam/vagyok. Kevés barátom volt/van a mai napig. Évek óta ugyanabban a stílusban öltözködök (ez sem kifejezetten a "vonzó nő" stílus), ugyanolyan a hajam, ugyanúgy sminkelek, nem híztam/fogytam.

Mióta párom lett, több alkalommal is el kellett utasítanom férfiakat, akik nyíltan bepróbálkoztak nálam. Nem gátlástalan, mindenkinél nyomuló típusú emberekről van szó, hanem tök normálisakról, komoly szándékokkal. Velük sem viselkedtem másképp, mint bárki mással, egyetemi kötelezettségek során ismerkedtünk meg. Nyilván kezdetben a közös feladatainkról beszélgettünk, aztán hamar egyértelművé tették, hogy jobban is meg szeretnének ismerni. Természetesen amint ez kiderült, azonnal, egyértelműen elutasítottam őket. Értettek a szóból, de a viselkedésükből nyilvánvaló, hogy továbbra is csak egy szavamba kerülne, hogy bármi legyen köztünk.

Szóval az a kérdés, hogy mással is történt már ilyen? Mi lehet az oka?