Mi alapján néztek valakit prostinak?

Kíváncsi lennék, ugyanis most belefutottam egy számomra különös esetbe nemrég. Előtte egy kicsit magamról: 20-as évei közepén járó, mások által csinosnak/dekoratívnak mondott, feltörekvő (lassan egy éve indult) vállalkozónő vagyok, média/marketing területen. Még tehát viszonylag kezdő, új a piacon, de a "felfutásomhoz" sosem kérném senki támogatását...valahogy mégis sikerült ezt a látszatot keltenem a húsvéti hétvégén.

Történt, hogy eljutottam végre egy elég exkluzív, gyönyörű pesti hotelbe, egy kicsit pihenni, wellnessezni. Bár pár hónapja már nincs kapcsolatom, nem pasizni akartam, csak kicsit kikapcsolódni (egy olyan vidéki városban, ahol élek, ez kicsit nehezen megoldható, a maga 1 szórakozóhelyével, amit elleptek a tinik :))

Van ebben a hotelben egy elég híres bár, ahol anno a kedvenc íróim is rendszeresen megfordultak. Gondoltam, mindenképp le kell nézzek oda nekem is, ha már itt vagyok: csak rendelek egy italt, gyönyörködök a helyben, aztán már megyek is vissza a szobámba, aludni. Egyedül.

Felvettem ezért egy elegáns, szerintem teljesen konzervatív, térdig érő egyberuhámat, egy kb. 3-4 cm-es sarkú szandált és egy egyszerű, fekete blézert, hogy ne fázzak és ne legyek túl kihívó.

Lementem, a bárpultnál a bártender nagyon kedvesen fogadott, és amíg keverte nekem az italt, leültem vele szemben a bárpultnál.

Nem sokkal később pedig leült kettővel mellém egy amerikai, idősebb férfi. Megszólított, beszélgetni kezdtünk (angolul), kérdezte, rendelhet-e nekem egy italt. Megköszöntem, de mondtam neki, hogy már éppen készítenek nekem egyet. Elkezdett arról mesélni, hogy az az ő egyik kedvence is, stb., valahogy pedig kilyukadtunk oda, hogy elkezdtünk mesélni egymásnak a munkánkról meg mindenféle általános dologról. Belőle azon túl, hogy "filmkészítő", konkrétabbat nem tudtam kihúzni a munkájáról. (Később a keresztneve és a fotója alapján megtaláltam, valóban hangmérnök, ráadásul elég elismert is a maga területén). Mellettünk ült egy elvileg szintén filmes banda, mesélt róluk is, de nyilván azért fenntartásokkal fogadtam azt is, meg az ő történetét is. Úgy éreztem, valamiben tuti kamuzik, vagy valamit akar; nem volt 100%-ig jó érzésem. Az "ismerkedés" kapcsán elmeséltem neki is mindazt, amit feljebb már leírtam magamról, de sosem tettem olyasmire célzást se, hogy szükségem lenne némi protekcióra a vágyaimhoz. (Vannak későbbi terveim, amik a filmiparhoz köthetőek, amik szóba kerültek vele is, de ennyi. Ha már a vállalkozásomat sikerült nem becsődőltetnem ennyi idő alatt, úgy vagyok vele, előbb-utóbb oda is eljutok, amit a legjobban szeretnék - de nem a p*ncimmal.)

Ehhez képest éreztem, hogy egyre többször teszi a kezét a térdemre, de nem sokkal "intimebben", ahogy a hozzá hasonló korúak szokták. Nem viszonoztam, el is húzódtam ilyenkor általában. Az viszont egy idő után már idegesített kicsit, hogy vagy 3x hozta fel, hogy menjek vele a Balatonra, ahová utazik másnap. Mondtam neki mindannyiszor, hogy köszi, de itt a munkám keddtől, várnak az ügyfelek.

Úgy egy óra beszélgetés után elköszöntünk, és amikor a lifthez értünk (szerencsére az ő szobájához másik vezetett, mint az enyémhez), megállt és finoman magához húzott, hogy menjek fel vele a szobájába. Hárítottam, nagy nehezen elfogadta, én mentem aludni a sajátomba.

Alighogy azonban felérek, jön az sms, hogy kapok X összeget, ha vele töltöm az éjszakát. Megírtam neki, miután nevettem egyet a helyzeten, hogy bocs, de én megfizethetetlen vagyok...mire bocsánatot kért üzenetben vagy háromszor, ebből egyet másnap reggel.

Arra hivatkozott, hogy kétségbeesett volt, meg részeg, de a helyzet az, hogy mindketten csak két italt ittunk...annyira nem volt erős egyik koktél sem. És oké, fizette nekem az enyémeket, de hiába mondtam, hogy nem kell, a szobámra íratom, ragaszkodott hozzá. Ezek szerint akkor nem kellett volna hagynom.

Ez egy hosszúra nyúlt sztori, tudom, de a részleteket azért írtam le, mert nektek talán egyértelműbb lesz belőle, hol rontottam el valamit. Ott, hogy fiatal nőként merészeltem egyedül lemenni a hotel bárjába késő este? Ha férfiaktól ezt sokan természetesnek veszik, tőlünk mikor fogják végre? (Megjegyzem, vacsorázni nem is mentem le egyedül, mert azt kínosnak éreztem volna.)

Ott, hogy leálltam vele beszélgetni, vagy hogy nem tűnt fel, hogy nem amolyan "öregemberesen" ér hozzám? (60-nak tűnt alsó hangon, amikor találkoztunk, a Wikipédia szerint van már 67 is...) Hogy nem erőszakoltam ki, hogy mindkét italomat én fizessem, csak 2x közöltem vele, hogy én szeretném?

Komolyan nem értem: ha egy nő végső soron visszautasít titeket elsőre, amikor az ágyatokba hívjátok, ezek alapján miből gondolnátok, hogy a pénzetekért azért lefeküdne veletek? Abból az 1-2 italból, amit enged, hogy fizessetek?

Egy szó, mint száz, várom az építő jellegű véleményeket, hogy a jövőben elkerülhessem az ilyesmit. Szeretek egyedül utazni, és nem szeretnék csak azért magam mellett tartani valakit, hogy "védve legyek" az ilyen helyzetektől.

(És nem, arra nem vagyok kíváncsi, hogy ki szerint vagyok ténylegesen is qva :) köszi)