Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi tévő legyek? Normális az ilyen? Mi a véleményetek?
A következő a problémám: mindig amikor elfogadnám a testemet, jön valami, ami elbizonytalanít és újra megutálom magamat. 29 éves nő vagyok, nem elhízott, de nem is vékony. Van egy pici pocakom, mert nem rég született meg a kislányom. A férjem, testzsír százaléka, egyenlő a 0-val. Hiába mondja, hogy imád úgy ahogy vagyok, imádja a husimat, a széles csípőmet, kerek fenekemet én mégis szarul érzem magamat. Tegnap azt mondta, hogy szerinte pufibb lettem, de persze ő így is imád. a férjem az a tipus, aki túl őszinte és nem érdekli, ha mást megsért vele. Azt gondolom néha, hogy jobbat érdemel nálam, hogy egy olyan vékony csaj illik hozzá, mint amilyen vékony Ő.. tudom, hogy a fejemben van a probléma, de nem tudom mit tegyek ezzel a helyzettel. Férjem előtt rengetegen oda voltak értem, most már senki sem "udvarol". Az alakom a képen talán látszik.





Semmi baj nincs az alakoddal. Tankönyvi példája az anyutestnek. Tudom ez bunkó volt elnézést, nem sértésként írtam. :) De aki szült annak szinte mindnek ilyen alakja van. Az hogy az életünk során változik a testünk, nem kizárólag tőlünk függ. Lehetünk akármilyen óvatosak, a genetikát, és a természetet nem csaphatja be semmilyen plasztikai sebész vagy fitnessedző. Bízz a párodban, hidd el neki amit mondd mert igaza van. Amit fent írtam azzal pedig ő is tisztában van. Nem kell ezen ennyit kattogni. Amíg tudod és érzed hogy szeret addig hidd is el hogy te vagy a világ legszebb anyukája. Nem mellesleg csinos vagy, láttam a képet! :)
30F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!