Azért vallják sokan a hasonló a hasonlóval, suba gubával elméletet, mert nem tudnak kilépni a komfortzónájukból?

Egyetértettél a #12-essel abban, hogy azzal legyünk, akivel jól érzed magad. Ez a szólás pedig nagyjából pont azt mondja, hogy nagyobb eséllyel fogod magad jól érezni egy hozzád hasonlóval, nem pedig azt, hogy a gazdag a szegénnyel nem lehet boldog.

A hasonlóság terén leginkább értékrendi egyezést értünk egyébként. A példa kedvéért: szavaidból azt hallom ki, hogy az egymás irányába történő nyitottság számodra fontos érték. Ilyen téren te minden bizonnyal csak a hozzád hasonlóan nyitott emberrel tudnál boldogan létezni, aki kb hasonlóan áll az emberekhez. Hasonló a hasonlóval.

Az állításod, hogy a pénz és a végzettség nem számít semmit, egyszerre igaz és téves. A pénzügyi és végzettségbeli különbség önmagában ugyanis csak pénz meg papír, de komoly eséllyel feltételez is és okoz is értékredni különbséget, ami könnyen megnehezítheti a boldog párkapcsolatot.

#20

"És szeretnék egy igazi társat, aki hasonlókon ment keresztül, hasonlókról álmodozott és hasonló dolgokat ért el."

Kicsit megtévesztő volt hogy azt írtad, hogy szeretnél....

Mintha nem találnád! Erre most leírod, hogy házas vagy! Fura, de mindegy.

Akkor miért nem a párodról írtad, hogy mennyire megfelel a kritériumaidnak?

Nem jövök össze....emberrel. Ha te házas vagy akkor már tényleg nem!

Úgy írtad le ezt az egészet, mintha még társat keresnél.

#18:

"Mondjuk akinek nem volt erőssége a tanulás"

...attól én személy szerint pl. agyf@szt kapnék.

Egy új párkapcsolat mindenképpen kilépés a komfortzónából - nem önmagaddal, nem egy bábbal leszel együtt, hanem egy másik emberrel, akinek mindenképpen vannak különbözőségei.

Én azt gondolom, hogy igenis kellenek hasonlóságok egy kapcsolatba, méghozzá minél több, leginkább a főbb, meghatározó dolgokban, mert különben az a kapcsolat nem fog működni. Kell a hasonló értékrend, a hasonló hozzáállás a pénzhez, a párkapcsolathoz, a párkapcsolatban betöltött szerepekhez. De nem árt az sem, ha a két fél hasonlóan vélekedik a tanulásról, a költözésről, stb. Ez a hasonlóság nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindkettőnek diplomásnak kell lennie, hanem azt, hogy mindketten valamilyen módon, de fontosnak találják a tanulást, fejlődést, stb. Vagy pont ellenkezőleg. Ezek sunyi ellentétek ám: amikor arról kell majd a jövőben dönteni, hogy ki hol akar lakni, a közös pénzt mire költsétek, ha gyerek lesz, hogyan neveljétek, mire költsetek, stb., akkor ebből csúnya viták lehetnek. Sőt, ha nincs közös pénz, akkor is: legyen-e egy baromi nagy tévé a nappaliban, hajlandó-e az egyik fél beleadni, hajlandó-e elviselni az életterében. Ez nem egy barátság, ami tényleg baromi sok mindent át tud hidalni, hiszen nem kell a másik személyével tervezni és együtt élni.

Személy szerint olyan emberrel akarok együtt élni, lenni, tervezni, akivel nem egy büdös nagy kompromisszum az élet. Ez pedig hozzám hasonló gondolkodást, terveket és értékrendet feltételez. És őszintén, én az ilyen emberekbe tudok igazán, szenvedélyesen beleszeretni is.

"És őszintén, én az ilyen emberekbe tudok igazán, szenvedélyesen beleszeretni is."

Pontosan: megintcsak a #12-esre utalva, azzal jó lenni, akivel jól érzed magad. Ha a partnered magától is olyan dolgokat csinál, vagy mond amiket te is tapasztalni és hallani szeretnél, akkor úgy érzed, hogy mellette ott vagy, ahol lenned kell. Ha még az ágyban is oda és annyiszor nyúl, ahol te is szeretnéd, akkor kész a szerelem.

#22

Bocsánat, hogy félreérthető volt, igazad van, arra akartam célozni, hogy én újra és újra inkább a hasonlót választanám és azt tudnám jobban szeretni.

A szenvedély hosszútávon semmit nem ér. A közös értékrend sokat számít. Az értékrend pedig a szocializáció során alakul ki. Aki máshogy szocializálódott, annak mások lesznek a preferenciái.

Nem vagyok pl diploma sznob, nekem van, de nem baj ha a másiknak nincs. Viszont ha pl valaki a 8 általánost nem végezte el, vagy nincs érettségije, akkor lehet nem tudnánk jól beszélgetni. (Biztos köztük is vannak okos, művelt emberek, de baromi ritka lehet).

Ha valaki anyagilag sokkal szegényebb vagy gazdagabb családból jön, ebből is lehet konfliktus. (Pl támogatni kell a szülőket, vagy pont hogy az egyiknek saját házat vettek, a másiknak meg nincs semmi vagyona.)

Ha valakinek más a vallása, hogyan neveljük majd a gyereket? Házasodunk templomban? Milyen ünnepeket tartunk?

Abszolút nyitott vagyok más kultúrákra, kisebbségi csoportokra, identitásokra, attól szép a világ, hogy különbözünk. De a magánéletben nem szeretnék olyanokon vitatkozni, hogy falun vagy városban éljünk, a tanulásra koncentráljunk, vagy vállaljunk be bármilyen munkát csak pénz legyen belőle, hova menjünk nyaralni, mikor vállaljunk gyereket, mennyi gyereket vállaljunk, szexeljünk-e házasság előtt vagy ne, ki mennyit ad bele a közös ingatlanba, ki melyik pártra szavaz, stb.

Szenvedély lehet nagyon különböző hátterű ember iránt, voltam pl arab sráccal, nagyon vonzott, de tudtam, hogy hosszútávon soha nem működne egy bevándorló hátterű, világpolgár, de vallásos muszlim emberrel egy kapcsolat, úgy, hogy én full ateista vagyok, és Magyarországon szeretnék élni a jövőben is.

Szóval hosszútávon legtöbbször igaz ez a mondás. Nyilván vannak kivételek, meg azért rugalmasak a határok, mindenki más szinten tudja tolerálni a különbözőséget. De pl egy budapesti jogász családból származó egyke, jogi karon végzett, nettó 700-at kereső féri, meg egy borsodi roma nagycsaládból származó 80-at kereső közmunkás nő nem feltétlen lesz jó párosítás, bármennyire szenvedélyesen vonzódnak egymáshoz.