Tapasztalatok az online feleségkereső/férjkereső oldalakról? Melyik a legnépszerűbb?

Ajánlott filmek:

On-lány (Birthday girl 2002) Nicole Kidman, Vincent Cassel

Eredendő bűn (Original sin 2001) Angelina Jolie, Antonio Banderas

Ezeknek a külföldieket közvetítő társkereső oldalaknak a nagy része profi pénzlehúzás. Ukrajnában és Oroszországban újsághirdetéssel toboroznak angolul tudó szép nőket, akik igencsak jól keresnek ezzel a kényelmes "állással". Lefényképezik őket, írnak egy vonzó szöveget a bemutatkozó oldalukra, hogy mennyire férjre vágynak, s onnantól főállású válaszolgatók lesznek. Az a feladatuk, hogy hitegessék és orruknál fogva vezessék a férfiakat amíg csak lehet, s aztán eltűnjenek, mint a kámfor. A haszon részben abból fakad, hogy csak a web oldalon keresztüli kommunikáció engedélyezett, amiért előfizetési díjat kell fizetni, részben pedig abból, hogy ezek a csalásra kiképzett nők különböző jogcímeken pénzt kérnek a férfiaktól. (Pl. "édesanyám beteg, sokba kerülnek a gyógyszerei, és ezért megszorultam anyagilag", vagy "szeretnélek meglátogatni, de nincs pénzem repülőjegyre", stb.) Van olyan nő, aki még a személyes randevúba is belemegy, ha a férfi odautazik, csak hogy a hitegetés és a pénzlehúzás tovább folytatódhasson. Persze amint a bepalizott férfi gyanút fog, eltűnnek. A YouTube tele van átejtett férfiak vallomásaival, akiket akár egy évig vagy még tovább hitegettek, egyben jól megkopasztottak ezek a profi csalók.

Első számú szabály: csak olyan társkereső web oldalt szabad használni, ahol nincs előfizetési díj (pl. fdating.com). De persze még ezeken az oldalakon is tömegesen vannak csalók. Ennek egyenes következménye a második számú szabály: soha, semmilyen körülmények között nem szabad pénzt vagy ajándékot küldeni ezeknek a nőknek, még egy esetleges személyes találkozás után sem. Harmadik számú szabály: ami túl szép, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is igaz. Én például olyan 5 éve regisztráltam erre az ingyenes fdating.com oldalra, s a levelesládámba minden héten jött érdeklődő levél, méghozzá modell kinézetű, nálam 20 évvel fiatalabb nőktől. Még ha korombeliek írtak volna rám, akkor talán hihető is lett volna. De így csak a bolond nem látja, hogy csalók írogatnak.

#7: A kizárólag profi lehúzásra szakosodott oldalak (amelyek közül a leghírhedtebb talán a www.anastasiadate.com) csalásra felvett válaszolgató nőit kiképzik arra, hogy valamilyen ürüggyel ne adják meg az oldalon kívüli elérhetőségüket, amíg csak ez az ürügy hihető. Például azt írhatják ezek a nők akár egy-két hónapig is, hogy "egyelőre még félek megadni az email címemet egy idegennek, mert zaklattak már korábban". Így aztán a férfi kifizeti az előfizetési díjat vagy az üzenetküldések díjait, mert fél elveszíteni a kontaktust a nővel. De ha végül meg is adják az elérhetőségüket, akkor is (ha nem akarják ezek a nők kirúgatni magukat), csak egy, az oldal szupervízorai által szintén elérhető, előre leegyeztetett email címet vagy más üzenet-küldöző felületet (pl. Instagram) adhatnak meg. Így a látszólag független kommunikáció továbbra is valójában a csaló cég felügyelt keretei között zajlik, s a nők a férfiaktól kikunyerált összegekből jutalékot adnak a cégnek. Ha rákeresel a YouTube-on, találsz olyan nőt, aki egykori alkalmazottként (az arca vállalása nélkül) elárulja, hogy működik az egész. Átejtett férfiak történeteiből meg találsz több tucatot. Ezeket a cégeket borzasztó nehéz lebuktatni, mert mindig védekezhetnek azzal, hogy azért ők nem felelősök, hogy a "felhasználóik" pénzt kérnek, s azért sem, ha egy nő hirtelen "meggondolja magát".

De még a nem csalásra létrejött nemzetközi társkeresőkön is vannak saját szakállra dolgozó csaló nők. Az fdating.com például ezért kimondottan kéri, hogy senki ne küldjön pénzt az oldalán hirdetőknek. Ettől persze a mézesmadzagra ráharapó, lila ködben élő férfiak, akikkel elhitetik, hogy megtalálták életük nagy szerelmét, gyakran rávehetők ilyesmire.